A 18. század elején a szabadkőművesség új társadalmi formává vált, lebontva a társadalmi osztálykorlátokat, kezdetben Angliában. A kontinensen elterjedve a szabadkőművesség a felvilágosodás eszközévé is vált, és különböző formáiban divatos jelenséggé az eurocentrikus világban. A francia forradalom óta a szabadkőművesség az összeesküvés-elméletek állandó eleme, amelyek az antiszemitizmushoz hasonlóan a keresztény egyházak negatív reakcióin alapulnak. A katolikus egyház 19. századi modernizmus-ellenessége teremtette meg azt a légkört, amelyet az első világháború után az antidemokratikus, revizionista erők kihasználtak, hogy a „szabadkőműveseket” és a „zsidókat” minden gonosz szerzőiként és a „nemzet” elpusztítóiként támadják, végső soron a megsemmisítésüket célozva. Ha valaki a szabadkőművességet a liberális és polgári értékek kifejeződéseként értelmezi, az antikőművesség (anti-szabadkőművesség) jelenléte – az antiszemitizmushoz hasonló politikai számításként – a demokratikus megértés mércéjévé válhat.