Mind a hat nyugat-balkáni ország EU-csatlakozási kilátásai reálisak. Mindegyikük elválaszthatatlanul része az európai családnak. Hosszú idő óta most először reális esély van arra, hogy a csatlakozási folyamat jelentős előrelépést tegyen. Ezt hangsúlyozták Dr. Robert Klinke nagykövet, a Diplomáciai Tanszék II., a bevezetésekor.
Mindössze néhány nappal korábban az Európai Bizottság bemutatta jelentését a csatlakozási folyamatok állapotáról. Annál is inkább érdemes utánajárni a dolgoknak. A meghívott vendégek... Manuel Sarrazin volt parlamenti képviselő, hosszú éveken át többek között a Délkelet-európai Társaság elnöke.
Hogy személyes véleménye szerint miért az EU-ban rejlik a nyugat-balkáni államok jövője, azt a német szövetségi kormány korábbi és eddig egyetlen nyugat-balkáni különmegbízottja 2025. november 19-én este, az Andrássy Egyetem zsúfolásig megtelt Tükörtermében, a diplomácia és a civil társadalom meghívott vendégei előtt fejtette ki. Sarrazin kijelentette, hogy az 1989 utáni kelet-nyugati megosztottság megszűnése után a szupranacionális elv rendkívül vonzó volt a korábban szocialista irányítású országok számára. Hatalmas erőfeszítésekkel nagyon rövid idő alatt sikerült átalakítaniuk politikai rendszerüket és gazdaságukat – így semmi sem állt útjában 10 kelet- és közép-európai állam EU-hoz való csatlakozásának 2004-ben. Ez a bővítési logika azonban a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások során véget ért. Egyrészt a belső reformtörekvések vezettek a Lisszaboni Szerződéshez; másrészt például Franciaország most már minden jövőbeni EU-bővítéshez népszavazást irányzott elő (Horvátország csatlakozásának kivételével).
Ez a de facto moratórium 2014-ben is érvényben volt, amikor Oroszország illegálisan megszállta a Krímet. Csak a 2022-es orosz agressziós háború, amely megsértette a nemzetközi jogot, hozott változást: Ukrajna február 28-án benyújtotta az EU-tagság iránti kérelmét, és közel öt hónappal később tagjelölt ország lett. Szerbia ezzel szemben csak két és fél évvel a kérelem benyújtása után kapta meg ezt a státuszt, ami más nyugat-balkáni országokban is neheztelést váltott ki. Sarrazin szerint az EU jelenleg kettős hibát követ el: Azzal, hogy eltúlozza néhány viszonylag fejlett jelölt reformtörekvéseit, és átveszi narratíváikat, például azt az elképzelést, hogy Észak-Macedónia és Albánia már 2028-ban felvételt nyerhet, az EU túlzottan magas elvárásokat támaszt az érintett országokban. A tény továbbra is fennáll: reformok nélkül nem lehet előrelépés. A szabályok mindenki számára ugyanazok. A csatlakozási kritériumokat kivétel nélkül teljesíteni kell – mindenki érdekében. Annál is inkább figyelemre méltó ezért, hogy a Bizottság például Szerbia tényleges reformjainak értékelésekor meglepően kevés figyelmet fordít a jogállamisággal kapcsolatos jelentős belső konfliktusokra. Ugyanakkor számos uniós tagállam nem feltétlenül lelkesedik új jelöltek felvételéért. A reformtörekvések ellenére tehát jelentős a csalódás veszélye a tagjelölt országokban.
Az EU-t viszont aszerint kell majd megítélni, hogy mennyire hatékonyan tudja kezelni az átalakulási folyamatokat. Konkrétan, hogy képes-e új, egyedi jellemzőkkel rendelkező országokat integrálni saját eljárásaiba, és így rugalmasan fellépni. A bővítési államokban zajló fejleményeket ugyanis nemcsak az EU-n belül, hanem kívülről is szorosan figyelemmel kísérik. Oroszország igyekszik aláásni a jogállamiság terén elért haladást; Kína az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésén és a – különösen Szerbiában történő – terjeszkedésén keresztül középtávú infrastrukturális hozzáférést próbál szerezni Közép-Európához. Amit ugyanis pusztán európai szempontból gyakran alábecsülnek, az az, hogy kontinensünk nagy ereje a világ legnagyobb egységes piacában rejlik, amelyet egy nagy teljesítményű gazdaság és erős vásárlóerővel rendelkező fogyasztók támogatnak.
Ha az Európai Unió képes szabályozás révén megvédeni ezt a piacot a külső hatásoktól, és új lehetőségeket teremteni, akkor képes lesz nemcsak gazdasági, hanem komoly geopolitikai szereplőként is fellépni és alakítani a jövőt a világ más régióiban. Az ezt követő élénk vita ismét világossá tette, hogy a csatlakozás időzítése az adott ország felkészültségétől függ. A reformok kulcsfontosságúak ebben a teljesítményalapú folyamatban; a kedvezmények nem jelentenek ésszerű megközelítést, és a játékszabályoknak mindenki számára azonosaknak kell lenniük. A reformok semmiképpen sem pusztán technikai jellegűek. Inkább azonnali pozitív hatást gyakorolnak a helyszínen élő emberekre, legyen szó a gazdaságról, az igazságszolgáltatásról, a környezetvédelemről, a demokráciáról vagy a jogállamiságról. Sok mindenről kell gondolkodni ma este.
Joel Keller
Kép: dpa / Kay Nietfeld