Március 24-én az Andrássy Egyetem az Osztrák Kulturális Fórum Budapesttel együttműködve esti rendezvényt szervezett "A Nyugat-Balkán útja az EU-tagság felé – új lendület vagy zsákutca?" címmel. Theresia Töglhofer, a Német Külkapcsolati Tanács (DGAP) és a Genshagen Alapítvány munkatársa bemutatta a nyugat-balkáni államok – Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Montenegró, Észak-Macedónia és Szerbia – jelenlegi kihívásait és lehetséges jövőbeli kilátásait az EU-tagság felé vezető úton. Ezt élénk vita követte.
Dr. Christina Griessler, az AUB Politikai Kommunikációs Hálózatának (netPOL) kutatója rövid bevezetője után az előadó egy spontán közönségfelméréssel kezdte előadását. Arra kérdezték rá, hogy a hat nyugat-balkáni állam közül hányan gondolják, hogy az elkövetkező öt-tíz évben csatlakozhatnak az EU-hoz. Ezután egy… Felmérés A Balkáni Európában Politikai Tanácsadó Csoport (BiEPAG) által a tagjelölt országokban 2021 őszén végzett felmérés általánosságban magas támogatottságot mutat az EU-csatlakozás iránt, de jelentős különbségek is mutatkoznak például Albánia (94 százalék) és Szerbia (53 százalék) között. Az adatok azonban azt is jelzik, hogy az optimizmus csaknem 20 évnyi tárgyalás után csökken, és a csatlakozás kilátása egyre inkább elvesztette hitelességét.
Az Ukrajna elleni háborúval kapcsolatban az EU külpolitikai szereplői ismételten beszéltek egy „ébresztése„Az előadó a bővítési politika kérdését érintette, ami felveti a kérdést, hogy vajon az Unió időközben kihagyott-e fontos mérföldköveket. A kérdés megválaszolásához Töglhofer asszony különbséget tett a hivatalos folyamat és a tagállamokban uralkodó helyzet között. Míg minden tagjelölt ország esetében történt előrelépés a bürokratikus folyamatban, csak Horvátország csatlakozott azóta, hogy az EU 2003-as thesszaloniki csúcstalálkozón elkötelezte magát a régió iránt. Mindazonáltal az előadó a csatlakozás tényleges kilátásait rosszabbnak értékelte, mint amilyenek öt vagy tíz évvel ezelőtt voltak, a külső tényezők számos változása miatt. Ezek közé tartozik a tagállamok körében a potenciális bővítésekkel szembeni növekvő szkepticizmus vagy akár érdektelenség, valamint a politikai problémák és a demokratikus kudarcok egyes nyugat-balkáni államokban és magában az EU-ban is, ami kérdéseket vet fel a szükséges reformok tényleges akaratával és kapacitásával kapcsolatban. Számos országban jelentős kihívások is vannak a biztonság, a gazdaság és a szomszédi kapcsolatok területén.”
Az előadó három dilemmát azonosított, amelyekkel az EU szembesül a Nyugat-Balkánon. Az egyik ilyen a stabilizáció és az átalakulás közötti összefüggés, amelyeknek elméletileg kéz a kézben kellene járniuk és erősíteniük kellene egymást. A valóságban azonban kölcsönösen erősítik egymást, így a reformokat újra és újra megoldatlan konfliktusok akadályozzák. Ez jelenleg sehol sem nyilvánvalóbb, mint Bosznia-Hercegovinában, amely a szerb entitás kivonulását követően a kulcsfontosságú kormányzati szervekből (ismét) a széteséssel fenyeget. De régóta nem történt előrelépés az EU által támogatott Szerbia és Koszovó közötti párbeszédben sem. Ebben az összefüggésben az EU-t és tagállamait rendszeresen azzal vádolják, hogy nem demokratikus „Stabilokráciák„, ahelyett, hogy valódi reformokat követelnének.”
A második dilemma az EU geopolitikai érdekeit érinti. Más nemzetközi szereplők, mint például Oroszország, Kína, Törökország és az Öböl-államok is jelen vannak a régióban, és gazdasági, valamint politikai kapcsolataikon keresztül gyakorolnak befolyást. Az infrastrukturális projektek a Új Selyemút Ezek a megállapodások gyakran átláthatatlanok, és olyan pénzügyi függőségekhez vezethetnek, amelyek ellentétesek az EU érdekeivel. Oroszország jelentős befolyását Szerbiában és a szerb entitást Bosznia-Hercegovinában már jóval a háború kezdete előtt aggodalommal tekintették. A csatlakozási perspektíva hitelességével együtt azonban az EU is veszít legfontosabb partnere státuszából. Ez összefügg az uniós támogatás láthatóságának és kommunikációjának hiányával is ezekben az országokban, ami például a Covid-19 világjárvány idején egyre nehezebben érthető helyzethez vezetett.Narratívák összecsapása„Ez oda vezetett, hogy a szerb elnök erőfeszítéseket tett a Kínával való kapcsolatok megerősítésére. Ugyanakkor az EU azzal a problémával szembesül, hogy a gyorsabb közeledés nem mehet a folyamat során elfogadott, a társadalmak számára kulcsfontosságú reformok rovására.”
Végül egy harmadik dilemma az EU stratégiai érdekeiben és a tagállamok nemzeti érdekeiben rejlik. Mivel a csatlakozási folyamat minden lépése egyhangú szavazást igényel a Tanácsban, egyetlen ország is blokkolhat bármely potenciális jelöltet – mint például Észak-Macedónia esetében, amely a Görögországgal kötött történelmi megállapodás után most vitába keveredett Bulgáriával. A szélsőjobboldal által, különösen a túlnyomórészt muszlim országok, például Albánia ellen irányuló, sok országban népszerűtlen kérdés mozgósítása szintén aggodalomra ad okot. Ez felveti a kérdést, hogy az EU-nak nem kellene-e először elmélyítenie az integrációját, mielőtt bővíthetne. 2021-ben kompromisszum született a csatlakozási folyamat módszertanának kiigazításával Franciaország ragaszkodására, de ez a tagjelölt országok körében is frusztrációt okozott, mivel nagyobb hangsúlyt fektetett az Unió intézményi elmélyítésére a bővítéshez képest. További veszélyt jelent ez a felfogás az illiberális szövetségekből, például a magyar és szerb kormányok közötti szoros kapcsolatból, amely most már szintén... Az Európai Bizottság semlegességének megkérdőjelezése.
Tekintettel erre a meglehetősen komor képre, Mag. Töglhofer előadását azzal zárta, hogy feltette a kérdést, hogyan fejlődhetnek a kapcsolatok a jövőben. Egyértelmű, hogy az ukrajnai orosz agresszió fényében az EU és tagjai a bővítési folyamat intenzívebbé tételére törekszenek. Az előadó szerint ehhez nagyobb ösztönzőkre és a tagállamok egyértelmű elkötelezettségére van szükség az EU stratégiai érdekei iránt. Számos jelentés elemzi a bővítési politika kihívásait, de az EU-nak eddig nem sikerült ezeket megfelelő és szisztematikus politikákká alakítania. Ő azonban az átalakulás nélküli integrációt tartja a lehető legrosszabb megoldásnak. A koppenhágai kritériumok fontos közös elvek, amelyeket be kell tartani. Ehelyett világos és vonzó köztes lépéseket kell kidolgozni, amelyeket a tagjelölt országok az út során elérhetnek – például… Strukturális beruházások, amelyek egyértelmű feltételekhez kapcsolódnak. Mivel a korábbi csatlakozások tapasztalatai alapján a gyakorlatban folyamatosan emelkednek az akadályok.
A jelenlévő diákokkal és szakértőkkel folytatott későbbi megbeszélésen a prezentáció számos pontját újra áttekintették. Hangsúlyozták a csatlakozási folyamattal és annak jelentőségével kapcsolatos kommunikáció javításának fontosságát nemcsak a csatlakozó országokban, hanem magában az EU-ban is, valamint a kapcsolatépítés és az előítéletek lebontásának formátumainak kialakításának szükségességét. Továbbá hangsúlyozták az EU által a régióért vállalt felelősséget, hangsúlyozva, hogy az nem válhat instabilitási tényezővé – mint Észak-Macedónia esetében, ahol a névvita rendezése utáni tárgyalások megkezdésére vonatkozó ígéret teljesítésének elmulasztása kormányválsághoz vezetett. Mag. Töglhofer hangsúlyozta azt is, hogy a csatlakozási folyamat stabilizáló hatását nem szabad alábecsülni, és hogy nagy a tét, ha a hitelesség aláesik, és a nemzeti érdekek minden oldalon előtérbe kerülnek.
Szó esett az USA szerepéről a nyugat-balkáni térségben, valamint az EU helyszíni politikájával való kapcsolatáról is. A felszólaló hangsúlyozta, hogy a Biden-kormány alatt mindkét fél együttműködik és elismeri az EU szakértelmét, de az Egyesült Államok továbbra is jelentős befektető a régióban. Kiemelték a regionális együttműködés megerősítését, mint uniós célkitűzést, különösen az Albánia, Szerbia és Észak-Macedónia közötti Nyílt Balkán kezdeményezést, amely a másik három ország számára is nyitott. Az ilyen kezdeményezéseket általában üdvözlik, de integrálni kell őket a bővítési folyamatba, és nem szabad ellentmondani vagy helyettesíteni azt. Az EU-tagság kilátása továbbra is a legfontosabb eszköz az EU nyugat-balkáni érdekeinek előmozdítására.
Az előadás volt az első a Nyugat-Balkán előadássorozatban az Andrássy Egyetemen, az Osztrák Kulturális Fórummal együttműködve.
Frauke Mogli SEEBASS