Dr. Charlotte Unger a nemzetközi tárgyalások eredményeiről, kihívásairól és konfliktusairól beszélt, és vegyes következtetéseket vont le a konferenciával kapcsolatban, amelyek megkérdőjelezik az 1,5°-os cél elérését.
A Zöld Megállapodás lehetőségeit és kihívásait vizsgáló V4+Németország projekt zárásaként Dr. Charlotte Unger beszámolt a nemzetközi klímatárgyalások aktuális állapotáról. Dr. Unger kutató munkatárs a potsdami Helmholtz Központ Fenntarthatósági Intézetében, és személyesen részt vett a 2022-es egyiptomi Sarm es-Sejkben megrendezett 27. ENSZ Éghajlatváltozási Konferencián (COP). A COP ma már jelentős megfigyelői találkozóként és a klímatüntetések platformjaként is szolgál.
De miért volt valójában olyan fontos a Sarm es-Sejkben megrendezett konferencia?
2021-ben Glasgow-ban (COP26) véglegesítették a 2015-ös Párizsi Megállapodás szabálykönyvét, az egyiptomi COP megbízatása pedig ezen szabályok végrehajtása és az országok hozzájárulásainak javítása volt az 1,5°-os cél fenntartása érdekében.
A COP legnagyobb sikereként kiemelhető a „Veszteség és Kár” alap. Ez az alap a szegényebb országok támogatására vagy kártalanítására szolgál, amelyeket gyakran a leginkább sújtanak az éghajlati válság hatásai, e kihívások kezelésében. Az ötlet a COP-ok kezdete óta létezik, de soha nem született megállapodás, elsősorban azért, mert a nagyobb iparosodott országok, mint az USA és néhány európai ország, ellenálltak, félve a felelősségtől. Egyiptomban létrejött egy kezdeti megállapodás, de annak részleteit a következő COP-on kell kidolgozni az év későbbi szakaszában. Még tisztázásra vár, hogy ki fog hozzájárulni, és ki fog végső soron profitálni az alapokból. Az egész kérdés egyértelműen tükrözi az észak-déli megosztottságot. Az éghajlati válság következményei által leginkább sújtott országok járulnak hozzá a legkevésbé.
A COP27 negatívumaként különösen figyelemre méltó a felvizezett megfogalmazás, amely jelentős értelmezési teret hagy. Számos ország a fosszilis tüzelőanyagok teljes kivonását szorgalmazta, ehelyett ismét az elavult megfogalmazást fogadták el, amely csak a szén fokozatos kivezetésére utal. Az EU számos követelését sem tudta végrehajtani, különösen a kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatban. Az úgynevezett „humanitárius” kérdések, mint például az élelmezésbiztonság, az egészséghez való jog és a fiatalok jogai, azonban jobban előtérbe kerültek.
Németország pozitívan tüntette ki magát, különösen a veszteség- és káralap tekintetében. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni a külpolitikai álláspontja és a belpolitikája közötti ellentmondást, különösen az energiaválsággal kapcsolatban. Például az önként vállalt klímacélokat nem sikerült elérni. A jelentős hitelességi probléma, amelyre Németország, mint iparosodott nemzet, annyira jellemző, csak súlyosbodott.
A következő COP-ra az Egyesült Arab Emírségekben (EAE) kerül sor 2023-ban, ami már most is megkérdőjelezi a klímacélok elérésében elért jelentős előrelépést, mivel a fogadó ország jelentős befolyással bír például a tárgyalási szövegek megszövegezésére. Sultan Ahmed Al Jabert, az Egyesült Arab Emírségek állami tulajdonú olajtársaságának (ADNOC) vezérigazgatóját is kinevezték a COP28 elnökévé, ami már most is heves kritikát váltott ki a klímaaktivisták részéről. A civil társadalom és a tiltakozó akciók ismét nehézségekbe ütközhetnek a COP28-on. Néhány pozitív fejlemény ellenére a klímacélok elérése továbbra is számos kihívással jár, és nehéznek tűnik megvalósítani.
Tanissa Conradi