A következő szakasz összehasonlítja és tárgyalja a különböző régiók ekvivalens rendelkezésre álló jövedelmét és a lakástulajdonlási arányokat a 2018-as EU-SILC adatok felhasználásával. Különbséget teszünk Ausztria teljes népessége és idősebb lakossága között is.[i]
Hol vannak a határok város és vidék között?
Ez felveti az első kérdéseket: Hol húzódnak a határok város és vidék között? Hol kezdődnek a vidéki területek és hol végződnek a városok? Van-e valami a kettő között?
Számos nemzeti és nemzetközi szinten használt definíció létezik ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, valamint számos különböző város-vidék tipológia létezik. Az Európai Bizottság által 2012 óta alkalmazott módszertan szerint a népsűrűség a központi tényező. A helyi közigazgatási egységeket (LAU-kat) a földrajzi közelség kritériuma alapján osztályozzák, egy minimális népességi küszöbértékkel együtt – 1 km²-es népességi rácscellák alapján. Ez a következő három régiótípust eredményezi:
- „Városok (sűrűn lakott területek): A lakosság legalább 50%-a városi központokban (nagy népsűrűségű agglomerációkban) él.”
- Kisebb városok és külvárosok (közepes népsűrűségű területek): A lakosság legalább 50%-a városi klaszterekben él, és a lakosság kevesebb mint 50%-a városi központokban (nagy népsűrűségű agglomerációkban).
- Vidéki területek (ritkán lakott területek): A lakosság legalább 50%-a vidéki rácscellákban él.” [1]
Az urbanizáció mértéke településenként Ausztriában. Forrás: Osztrák Statisztikai Hivatal (hozzáférés: 28.03.22.)
Az Európai Bizottság tipológiája és a 2018-as EU-SILC adatok szerint Ausztria lakosságának 29, illetve 30 százaléka sűrűn, illetve mérsékelten lakott településeken él, míg 41 százalékuk vidéki területeken. A népesség viszonylag egyenletesen oszlik el ezeken a régiókon belül, de egyes mutatók jelentős eltéréseket mutatnak.
Településszerkezet és rendelkezésre álló háztartási jövedelem
Ez elvezet a következő kérdéshez: Vajon a rendelkezésre álló háztartási jövedelem eltér-e a településszerkezet szerint?
A népsűrűség különböző csatornákon keresztül befolyásolhatja a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét. Először is, a sűrűn lakott városi területeket gyakran jellemzik az agglomerációs hatások, amelyek magasabb termelékenységet és így magasabb jövedelmeket eredményeznek a ritkábban lakott területekhez képest.
Továbbá a sűrűbben lakott területeken magasabbak a megélhetési költségek, részben a korlátozott rendelkezésre álló hely miatt, ami magasabb bérleti díjakhoz vezet, ami viszont magasabb megélhetési költségeket eredményez. Ezek a magasabb megélhetési költségek a magasabb bérekben is tükröződnek, mivel a munkaerőért folytatott verseny valószínűleg nagyobb a városi területeken. Ezenkívül a rászoruló háztartásoknak vagy egyéneknek nyújtott állami transzferek gyakran figyelembe veszik az ilyen regionális sajátosságokból adódó eltérő megélhetési költségeket.
Például a lakhatási támogatások gyakran közvetlenül kapcsolódnak a lakhatási költségekhez, amelyek általában magasabbak a sűrűn lakott területeken. E két hatásból következik, hogy minél sűrűbben lakott a régió, ahol egy személy él, annál magasabb a rendelkezésre álló háztartási jövedelem.
A különböző méretű háztartások jövedelmére vonatkozó összehasonlítható állítások érdekében az ekvivalens rendelkezésre álló jövedelmet használjuk. Ez „a háztartás adók és egyéb levonások utáni teljes jövedelme, amely költésre és megtakarításra rendelkezésre áll, osztva a háztartás tagjainak számával, felnőtt egyenértékre átszámítva; a felnőtt egyenértékek meghatározásához a háztartás tagjait életkoruk szerint súlyozzuk a módosított OECD ekvivalencia skála segítségével.” [2]
Az adatok szerint Ausztriában az egyéni rendelkezésre álló háztartási jövedelem valóban pozitív korrelációt mutat a népsűrűséggel: minél sűrűbben lakott egy régió, annál magasabb az átlagos ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem. Ugyanez a tendencia figyelhető meg az idősebb lakosság (65 év felettiek) körében is. A teljes népességhez képest a városi területeken élő idősebb emberek átlagosan magasabb egyéni rendelkezésre álló háztartási jövedelemmel rendelkeznek, míg a közepes méretű és ritkán lakott területeken élők alacsonyabbal.
Rendelkezésre álló ekvivalens jövedelem régiónként és életkor szerint. Forrás: Saját számítások az EU-SILC 2018 alapján.
Településszerkezet és lakástulajdonlási arány
A következő lépésben azt vizsgáljuk meg, hogy van-e összefüggés a településszerkezet és a lakástulajdonlási arány között. Ez az arány a lakosság azon arányát jelzi, amelyik saját tulajdonú ingatlannal rendelkezik.
Ausztria mindössze 68%-os aránnyal a második legalacsonyabb lakástulajdonlási aránnyal rendelkezik az Európai Unióban Németország után.
Lakástulajdonlási arányok az EU tagállamaiban. Forrás: Saját számítások az EU-SILC 2018 alapján.
Azonban negatív korreláció figyelhető meg a lakástulajdonlási arány és a népsűrűség között. Minél ritkábban lakott egy terület, annál magasabb a lakástulajdonlási arány. Még Ausztriában is eléri a vidéki régiókban a lakástulajdonlási arány körülbelül 90%-ot.
Ugyanez a tendencia vonatkozik az idősebb lakosság lakástulajdonlási arányára is, de mindhárom régiótípus esetében magasabb lakástulajdonlási arányokkal. A különbség a sűrűn lakott régiókban a legkifejezettebb, ahol a 65 év felettiek lakástulajdonlási aránya 10 százalékponttal magasabb, mint a teljes népességé.
Lakástulajdonlási arányok régiótípus és kor szerint. Forrás: Saját számítások az EU-SILC 2018 alapján.
Településszerkezet, jövedelemeloszlás és lakástulajdonlási arány
Eddig a településszerkezet függvényében külön vizsgáltuk az ekvivalens rendelkezésre álló jövedelmet és a lakástulajdonlást; a következő lépésben együttesen fogjuk vizsgálni mindkettőt. A lakástulajdonlási arányt külön-külön fogjuk rögzíteni a három régiótípusra, a jövedelemeloszlás alapján.
A jövedelem populáción belüli eloszlásának felmérésére gyakran használnak deciliseket. A populációt a jövedelmi szint szerint tíz egyenlő részre, úgynevezett decilisre osztják. Az első decilis például a lakosság alsó tizedét foglalja magában a jövedelmi skála szerint (azaz a lakosság legalacsonyabb jövedelmű 10%-át). [3]
A jövedelemeloszlás lakástulajdonlásra gyakorolt hatásának áttekintése érdekében a következő ábra a lakástulajdonlási arányokat mutatja az ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem minden egyes decilisére vonatkozóan, a három régiótípus szerinti bontásban. A jövedelem és a lakástulajdonlási arány között egyértelmű pozitív korreláció figyelhető meg, függetlenül a népsűrűségtől.
A lakástulajdonlási arány a sűrűn lakott területeken a legalacsonyabb, ezt követik a közepes méretű területek. Ezzel szemben a ritkán lakott területeken a legmagasabb. Ott még a legalacsonyabb három jövedelmi tizedben is 80% körüli az arány, ami magasabb, mint a sűrűn lakott városi régiók legmagasabb jövedelmi kategóriájában, ahol a háztartásoknak csak 60%-a rendelkezik saját ingatlannal. Ausztria sűrűn lakott régióiban azonban a lakástulajdonlási arány a legalacsonyabb két jövedelmi tizedben 20% alatt van.
Lakástulajdonlási arány jövedelem és régiótípus szerint a teljes népességre vonatkozóan. Forrás: Saját számítások az EU-SILC 2018 alapján.
Nagyon hasonló tendencia figyelhető meg az idősebb lakosság körében. Itt is a lakástulajdonlási arány a legalacsonyabb a sűrűn lakott területeken az összes jövedelmi decilist tekintve, ezt követik a közepes jövedelmű területek, míg a legmagasabb a ritkán lakott területeken (egy kivétellel, p90-nél).
Továbbá a sűrűn lakott területeken a 65 év felettiek körében a lakástulajdonlási arány következetesen magasabb, mint az általános népesség körében. A középső jövedelmi kategóriában (a harmadiktól a hatodik decilisig) ez a különbség még nagyobb, mint 10 százalékpont. Ugyanez az összefüggés, de kisebb eltérésekkel, szinte minden decilisben megfigyelhető a közepes népsűrűségű területeken. A ritkán lakott területeken azonban nincs egyértelmű tendencia. Mindazonáltal mindhárom régiótípusban az idősebbek körében a lakástulajdonlási arány a legalacsonyabb két jövedelmi decilisben magasabb, mint az általános népesség esetében.
Lakástulajdonlási arány jövedelem és régió szerint a 65 év feletti háztartásokban. Forrás: Saját számítások az EU-SILC 2018 alapján.
Következtetés
A 2018-as EU-SILC adatok alapján bemutattuk a népsűrűség, a rendelkezésre álló jövedelem és a lakástulajdonlás közötti kapcsolatot mind az általános népesség, mind az idősebb népesség körében Ausztriában. Az eredmények azt mutatják, hogy a lakástulajdonlási arány a ritkán lakott vidéki régiókban a legmagasabb, ami minden jövedelmi kategóriára igaz. Továbbá az idősebb háztartások körében a lakástulajdonlási arány szintén magasabb minden jövedelmi szinten. A lakástulajdonlás a magánnyugdíj-ellátás fontos eleme. Ezért ezek az eredmények pozitívak az időskori biztonság szempontjából. A sűrűn lakott városi régiókban a lakástulajdonlás alacsony aránya, amely minden jövedelmi kategóriára vonatkozik, azonban arra utal, hogy ezeket a régiókat jobban érintheti az időskori szegénység, mint más típusú településeket. Ennek megfelelően regionálisan differenciált intézkedéseket kell végrehajtani az időskori szegénység megelőzése vagy csökkentése érdekében.
MEGYERI Eszter és ECKARDT Martina
Ez a cikk először 2022. április 8-án jelent meg: https://kommunal.at/stadt-land-oder-dazwischen#_edn1
megjegyzések
[1] Eurostat: Urbanizáció mértéke – Módszertan, https://ec.europa.eu/eurostat/de/web/degree-of-urbanisation/methodology,
(Hozzáférés dátuma: 28.03.22.)
[2] Eurostat: Szószedet. Ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem, https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Glossary:Equivalised_disposable_income/de (hozzáférés: 28.03.22.)
[3] Eurostat: Kezdőknek. Statisztikai koncepció – Kvintilisek és decilisek (Hozzáférés: 28.03.22.)
Referenciák
AUSZTRÁK STATISZTIKÁJA: Városi és vidéki területek szerinti osztályozás. Tematikus térképek, https://www.statistik.at/web_de/klassifikationen/regionale_gliederungen/stadt_land/index.html (hozzáférés: 28.03.22.)
[i] Elemzéseink Ausztria 2018-as EU-SILC adatain alapulnak, 8842 fős, súlyozás nélküli mintán. Ezért eltérések előfordulhatnak más statisztikai felmérésekkel.