Az Oroszországi Föderáció Ukrajna elleni agresszív háborúja elindította az európai biztonsági architektúra újraértékelésének folyamatát, amelynek kimenetele még mindig nem világos.
Az Oroszországi Föderáció Ukrajna elleni agressziós háborúja, amely 2022. február 24-én kezdődött, megrengette a meglévő európai biztonsági architektúrát, és egyidejűleg az Európai Unió és a NATO erős és egységes válaszához vezetett. Ezt példátlan összehangolt intézkedések követték: eddig kilenc szankciócsomag Oroszország ellen, valamint pénzügyi segélycsomagok és jelentős fegyverrendszerek szállítása Ukrajnába a tagállamok által, részben az EU által finanszírozva. Mint minden válság, az európai biztonsági válság is lehetőséget kínál: a politikai akarat növekedését, különösen a kontinens nyugati részén, a közös biztonsági erőfeszítések fokozására és a szükséges erőforrások biztosítására. Különösen a közép- és kelet-európai országok érzik úgy, hogy Oroszország agressziója felmentette őket az orosz revansizmussal szembeni régóta fennálló figyelmeztetéseik miatt, és régi traumákra emlékeztetik őket. De hogyan lehet javítani a biztonsági architektúrát? Milyen szerepet játszanak ebben a közép- és kelet-európai államok? Hogyan lehet Európa sikeresen megvédeni közös értékeit és elveit? – E kérdések megválaszolása érdekében az Andrássy Egyetem Diplomáciai Központja a brüsszeli Konrad Adenauer Alapítvány Európai Irodájával közösen december 4. és 6. között rendezte meg a „Közép- és Kelet-Európa egy új európai biztonsági architektúrában” című konferenciát.
Vasárnap este Lukas Wick a Konrad Adenauer Alapítvány európai irodájától és Dr. Heinrich Kreft, a Diplomácia II tanszék vezetője üdvözölte a már Budapestre érkezett konferencia előadóit, és közös vacsorára hívta meg őket. Peter R. Neumann professzor, a londoni King's College munkatársának nyitóelőadása, aki Németország történelmi keleti politikájáról, valamint az azzal járó hibákról és a jelenkorra vonatkozó következményekről beszélt, bőséges vitára adott anyagot.
A konferencia első napja: Értékelés és új jövőképek
A rendezvényt hivatalosan hétfő reggel Dr. Kreft, Pállinger rektor képviseletében, és Lukas Wick nyitotta meg. Az első bevezető előadást Prof. Ludger Kühnhardt, az Európai Integrációs Tanulmányok Központjának (ZEI) igazgatója tartotta az európai biztonsági architektúra előtt álló jelenlegi kihívásokról. Az ukrajnai háború befejezését követően három különböző keretforgatókönyvet tart lehetségesnek egy új európai biztonsági architektúra kialakulásához: egy megújult bipolaritást, egy kooperatív bipolaritást vagy egy törékeny multilateralizmust. Európa számára azonban kulcsfontosságú egy világos stratégia kidolgozása, amelynek befogadónak kell lennie, például az euróövezet kiteljesítésén keresztül, de nem vezethet protekcionizmushoz. Második bevezető előadásában Kreft kifejtette, hogy a meglévő kooperatív békerendet nagy valószínűséggel egy konfrontatív biztonsági rend fogja felváltani – amely kifejezetten Oroszország ellen irányul.
Ezt követően különböző előadók mutatták be országaik nézőpontját az „Új európai biztonsági architektúra – Mire van szükség?” című témában. Német szemszögből Vanessa Vohs, a Bundeswehr Müncheni Egyetem doktorjelöltje beszélt a kancellár által bejelentett fordulópontról, amely szerinte egy új korszakra ébresztette Németországot a biztonságpolitikában, de amelyet még nem alakítanak aktívan. Michal Baranowski, a Német Marshall Alap varsói irodájának igazgatója a lengyel nézőpontot mutatta be, hangsúlyozva a politikai egység fontosságát, és bírálva Magyarország álláspontját a szankciókkal és az új NATO-tagok felvételével kapcsolatban. Cseh szemszögből Martin Svárovský, a cseh parlament alelnökének tanácsadója a stratégiai dokumentumok felülvizsgálatát szorgalmazta, nemcsak szakértők, hanem politikusok bevonásával is, hogy jobban megérthessék a biztonságpolitikai követelményeket. Csiki Varga Tamás, a Stratégiai és Védelmi Tanulmányok Központjától ismertette a magyar reakciót az agresszív háborúra, és elemezte Magyarország jelenlegi álláspontját, amely jelentősen eltér például a balti államokétól. Margarita Šešelgytė, a Vilniusi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Politikatudományi Intézetének igazgatója hangsúlyozta, hogy Oroszország csatatéri veresége elengedhetetlen az új biztonsági architektúra kialakításához. Ursula Plassnik volt osztrák külügyminiszter kijelentette, hogy a nyilvánossággal folytatott politikai kommunikációt javítani kell ahhoz, hogy szembe lehessen nézni a populista pártok jelentette kihívással. A társadalomnak fel kell készülnie arra, hogy az Oroszország elleni szankciókat hosszú távon fenn kell tartani, aminek belföldön is meg kell érkeznie.
A transzatlanti együttműködés és a NATO fontossága
Dov Zakheim, az Egyesült Államok volt védelmi miniszterhelyettese hangsúlyozta, hogy mind Oroszország, mind Kína hosszú távú fenyegetést jelent a Nyugat számára, de különböző okokból. Az Egyesült Államoknak azonban nincsenek meg a forrásai ahhoz, hogy mindkét fenyegetéssel egyszerre szembeszálljon, ezért Európa is nagyobb követelményekkel fog szembenézni. A NATO, az EU-val együttműködve, továbbra is a legfontosabb szerepet fogja játszani ebben. Oana Lungescu, a NATO főszóvivője szintén hangsúlyozta, hogy Ukrajna támogatása transzatlanti erőfeszítés. Putyin korábban kevesebb NATO-t akart Európában, de most nagyobb NATO-szerveződést fog látni. A jelenlegi vitában nem szabad elfelejteni, hogy Oroszország háborúja Ukrajna ellen 2014-ben kezdődött, nem 2022-ben. A záró panelbeszélgetésen Jeszenszky Géza, volt magyar külügyminiszter is megerősítette az önrendelkezési jogot, amelyet a NATO is fenntart.
Hajnik László, a védelempolitikáért felelős helyettes államtitkár, aki rövid időn belül helyettesítette Szalay-Bobrovniczky védelmi minisztert, nyitóbeszédében hangsúlyozta az erős EU fontosságát a védelempolitikában, amely hozzájárulhat egy erős NATO-hoz. A magyar fegyveres erők Németországgal szoros együttműködésben történő újjáélesztésével Magyarország aktívan részt kíván venni ebben. Közép- és Kelet-Európa, földrajzi elhelyezkedése miatt is, általánosságban központi szerepet fog játszani egy új európai biztonsági architektúrában – hangsúlyozta Michael Winzer, a budapesti KAS irodavezetője.
Panelbeszélgetés a konferencia második napján
Kedd reggel Thomas Bareiß, a német Bundestag tagja nyitotta meg a konferencia napját az energiapolitikáról szóló beszédével, amely hangsúlyozta, hogy az energiapolitikának kulcsfontosságú szerepet kell játszania minden új biztonsági koncepcióban. Azt állította, hogy különösen Németország fizet magas árat az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való túlzott függőségéért. A Thomas Mayr-Harting volt nagykövet által vezetett záró panel Délkelet-Európa és a Nyugat-Balkán előtt álló biztonságpolitikai kihívásokat vizsgálta. Ármás Julianna, a Külgazdasági és Külkereskedelmi Intézet munkatársa (Budapest) megjegyezte, hogy nagyon is valós volt annak a veszélye, hogy a háború tavasszal Bosznia-Hercegovinára és Koszovóra is átterjed. Meggyengült pozíciója miatt azonban Oroszország kevésbé képes stabilizáló szerepet betölteni a Nyugat-Balkánon, ami növeli a további instabilitás kockázatát. Siklósi Péter, a magyar Védelmi Minisztérium főtanácsadója osztotta ezt a nézetet. Arra a következtetésre jutott, hogy az EU-tagság ezért még fontosabb lenne a régió számára. Az EU-nak képesnek kell lennie a stabilitás exportálására, különben instabilitást importál. Abban azonban minden paneltag egyetértett, hogy a gyors csatlakozás irreális.
A konferencián bemutatott különféle (nemzeti) nézőpontok ismételten világossá tették, hogy bár az ukrajnai háború mindannyiunkat érint, különböző módokon teszi ezt, és elkerülhetetlenül eltérő következtetésekhez vezet. A résztvevők azonban egyetértettek abban, hogy a háború befejezése Oroszország kezében van, és hogy ezzel párhuzamosan törekedni kell egy, az új körülményekhez igazított, jobb biztonsági architektúra kidolgozására. Ismételten hangsúlyozták Svédország és Finnország gyors NATO-csatlakozásának fontosságát, valamint azt, hogy Európa fel kell ismernie: a biztonság nem árat követel.
Tanissa Conradi