A Tanács elnökeként Magyarország feladata volt a Tanács üléseinek megszervezése és lebonyolítása, a tagállamok és az uniós intézmények közötti kompromisszumok közvetítése, valamint a Tanács nemzetközi képviselete. A magyar kormány az elnöksége alatt prioritásként kezelte a versenyképességet, a védelmet, a bővítési politikát, az illegális migrációt és a demográfiai kérdéseket.
A magyar belpolitikával és külpolitikával kapcsolatos politikai viták, különösen Orbán Viktor miniszterelnök és Vlagyimir Putyin találkozója azonban a munkahelyi szinten elért eredmények ellenére is beárnyékolták a kifejezést a médiában.
A következő jelentés áttekintést nyújt a magyar elnökség eredményeit értékelő workshopról. A workshopon az elnökség megszervezésében és lebonyolításában részt vevő magyar tisztviselők, valamint német és magyar szakértők és tudósok vettek részt, hogy értékeljék a hat hónapos ciklus során elért eredményeket és a felmerült kihívásokat.
A műhelyfoglalkozás a következő szervezet védnöksége alatt zajlott: ZeDem (Demokráciakutató Központ) és a felelőssége alatt szerveződött. Ellen Bos professzor és a Dr. Hettyey András, oktató és kutató is az Andrássy Egyetemen, Budapesten.
2. panel: Kívülről
Hettyey András moderálásával a következő három belső szakértő vett részt a panelbeszélgetésen: Bogdál Ildikó, Az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának főosztályvezetője, Papp Zsanett Gréta, Energiaügyi Minisztérium Energiastratégiai Intézete, és a Schmieder András a Védelmi Minisztériumtól.
Első felszólalóként Bógdal Ildikó hangsúlyozta a Tanács elnökségének fontosságát az uniós napirend befolyásolásában, beleértve azt a képességét is, hogy olyan prioritásokat javasoljon, amelyek tükrözik a nemzeti és európai érdekeket. Bógdal kiemelte, hogy a napirend meghatározása hatékony eszköz, mivel a tagállamok közösen döntenek arról, hogy mit szabályoznak. Hangsúlyozta, hogy Magyarország programja olyan témákra összpontosít, mint a béke, az erős és virágzó Európa, Európa versenyképességének erősítése, az illegális migráció kezelése, a gyógyszeripar támogatása, valamint a demográfiai kihívások kezelése.
Magyarország, amely másodszor töltötte be az elnökséget, korábbi tapasztalataira támaszkodva eligazodni tudott a szomszédságában dúló háborúk, a nemzetközi ellátási láncok sebezhetősége és az EU-n belüli környezeti változások által jellemzett összetett nemzetközi környezetben, mind az Európai Bizottságban, mind az Európai Parlamentben változások történtek.
Bógdallal kapcsolatban Magyarország jelentős előrelépést tett mind a rövid, mind a hosszú távú versenyképesség javításában. Hangsúlyt fektettek a nyílt stratégiai autonómiára, az ipari bázis zöld és digitális átállására, valamint a globális versenyelőny megőrzésére. Aggodalmak merültek fel azonban azzal kapcsolatban, hogy Európa elveszíti pozícióját a nemzetközi piacokon. Figyelemre méltó eredmény volt a Draghi-jelentés által befolyásolt Budapesti Nyilatkozat, amely egy „új európai versenyképességi megállapodást” javasolt 12 kulcsfontosságú cselekvési területtel, beleértve az egységes piac megerősítését.
Felismerve a születési ráták riasztó csökkenését és az EU globális népességen belüli csökkenő részesedését, Magyarország prioritásként kezelte a demográfiai kérdéseket, ami logikus lépés a belpolitikai aggodalmak tekintetében. Bógdal a kohéziós politika eszközeként érvelt az uniós szintű demográfiai kihívások kezelésében.
Papp Zsanett Gréta ezután az energia- és klímapolitikára összpontosított, kiemelve Magyarország erőfeszítéseit a klímapolitika keretében a horizontális kérdések kezelésére. 1.500 munkacsoport-üléssel, 37 tanácsüléssel és 230 elnökségi rendezvénnyel Magyarország aktív megközelítést mutatott az Európai Bizottság és a tagállamok közötti zökkenőmentesebb együttműködés elősegítése érdekében, különösen a nemzeti energia- és klímatervek végrehajtása terén. Papp szerint Magyarország ambiciózusabb és realisztikusabb klímapolitikák elfogadására törekedett, elismerve, hogy 2024 kritikus év volt, mivel ez volt a feljegyzések szerint a legmelegebb év.
Papp főbb eredményei között a szén-dioxid-eltávolítási tanúsítási keretrendszer elfogadását, a közös agrárpolitika keretében az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképesség fokozását célzó kezdeményezéseket, a mikroműanyagokra vonatkozó szabályozást, valamint az EU energiabiztonságának és a megújuló energiaforrásokba, többek között az atomenergiába történő beruházások megerősítését említette.
A magyar elnökség legjelentősebb klímavédelmi eseménye a COP29 volt. A csúcstalálkozó központi témája a klímafinanszírozás kérdése volt, hangsúlyozva a finanszírozási hiányosságok áthidalásának és a főbb kibocsátók részéről erősebb kötelezettségvállalások elérésének szükségességét. Fontos mérföldkő volt az új kollektív mennyiségi célkitűzés (NCQG) meghatározása a klímafinanszírozásban, amelynek célja a korábbi 100 milliárd dolláros éves cél felváltása.
Papp kijelentette, hogy Magyarország kulcsszerepet kíván játszani a jövőbeli kihívások leküzdésében, például a „Fit for 55” csomag teljes körű végrehajtásának biztosításában, a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetésére vonatkozó erősebb globális kötelezettségvállalások szorgalmazásában a brazíliai Belémben megrendezett COP30 konferencián, valamint az éghajlat-finanszírozási mechanizmusok megerősítésében.
Schmieder András részletesen ismertette Magyarország erőfeszítéseit az Európai Védelmi Technológiai és Ipari Bázis (EDTIB) megerősítésére az EU Tanácsának elnöksége alatt. E tekintetben kulcsfontosságú kezdeményezés volt az Európai Védelmi Beruházási Program (EDIP) bevezetése, amelynek célja a védelmi szabályozások harmonizálása a tagállamok között. Az elsődleges cél egy általános megközelítés kialakítása volt a Tanácson belül, elősegítve a nagyobb koherenciát és együttműködést az európai védelempolitikában.
Schmieder elmagyarázta, hogy az EDIP jogalkotási folyamata azzal kezdődött, hogy az Európai Bizottság benyújtott egy tervezetet a Parlamentnek és a Tanácsnak. A cél az volt, hogy az első olvasat előtt elfogadják, ami széleskörű tárgyalásokat tett szükségessé a tagállamok közötti konszenzus elérése érdekében. Ez különösen nagy kihívást jelentett a védelmi politikák érzékeny jellege miatt, amelyeket az országok hagyományosan nemzeti szinten kezeltek.
Az egyik fő kiemelt kihívás az európai védelmi ipar széttöredezettségének csökkentése volt a tagállamok közötti interoperabilitás javítása érdekében. Ehhez jobb hozzáférésre lenne szükség a polgári szektor finanszírozásához, tekintettel a védelmi termelés nagymértékű támaszkodására az összetett ellátási láncokra, amelyek gyakran a polgári iparágakat is érintik. Személyes tapasztalataira reflektálva Schmieder megjegyezte, hogy jelentős akadályt jelent a Bizottság és a tagállamok között uralkodó bizalmatlanság, ami bonyolítja a tárgyalásokat. Továbbá Schmieder megjegyezte a tagállamok részéről a magyar kormánnyal szembeni bizonyos bizalmatlanságot is.
2. panel: Kívülről
2. panel: Kívülről
A második panel a belső perspektíváról a külső perspektívára váltott, és kritikai elemzésnek vetette alá a magyar elnökséget. Bár a diskurzív középpontjában a kritikai pontok álltak, az elemzés magában foglalta Magyarország által ténylegesen elért haladást is. Az előző panellel ellentétben a második panel inkább diskurzív jellegű volt, mintsem előadások sorozata, ezért itt csak a központi megállapításokat tudjuk felvázolni.
Dr. Hettyey András moderálásával a második panel résztvevői Koller Boglárka professzor, a Ludovika Közszolgálati Egyetem Jean Monnet tanszékvezetője, Dr. Sonja Priebus a Frankfurti Odera-menti Európai Egyetemről és Ellen Bos professzor az AUB-tól voltak.
Koller Boglárka azzal kezdte, hogy az EU Tanácsának elnökségének objektív értékelésével járó kihívásokról elmélkedett. Megjegyezte, hogy a hivatalos narratívák gyakran pozitív képet festenek, de egy árnyaltabb értékeléshez három dimenzió vizsgálatára van szükség: politika, politika és közpolitika.
Politika: Politikai szempontból Magyarország figyelemre méltó eredményeket ért el, különösen az EU-bővítés és egyes országok teljes jogú schengeni tagsága felé tett előrelépései terén. Ezek az eredmények produktív politikai programot tükröznek.
A második panel a belső perspektíváról a külső perspektívára váltott, és kritikai elemzésnek vetette alá a magyar elnökséget. Bár a diskurzív középpontjában a kritikai pontok álltak, az elemzés magában foglalta Magyarország által ténylegesen elért haladást is. Az előző panellel ellentétben a második panel inkább diskurzív jellegű volt, mintsem előadások sorozata, ezért itt csak a központi megállapításokat tudjuk felvázolni.
Dr. Hettyey András moderálásával a második panel résztvevői Koller Boglárka professzor, a Ludovika Közszolgálati Egyetem Jean Monnet tanszékvezetője, Dr. Sonja Priebus a Frankfurti Odera-menti Európai Egyetemről és Ellen Bos professzor az AUB-tól voltak.
Koller Boglárka azzal kezdte, hogy az EU Tanácsának elnökségének objektív értékelésével járó kihívásokról elmélkedett. Megjegyezte, hogy a hivatalos narratívák gyakran pozitív képet festenek, de egy árnyaltabb értékeléshez három dimenzió vizsgálatára van szükség: politika, politika és közpolitika.
Politika: Politikai szempontból Magyarország figyelemre méltó eredményeket ért el, különösen az EU-bővítés és egyes országok teljes jogú schengeni tagsága felé tett előrelépései terén. Ezek az eredmények produktív politikai programot tükröznek.
Politika: A politikai környezet azonban összetettebb volt. A Tanács elnökségének egyik kulcsfontosságú feladata a pozitív kapcsolatok ápolása az EU felső vezetői között. E tekintetben Magyarország jelentős kihívásokkal nézett szembe, mivel diplomáciai feszültségek merültek fel, beleértve a lengyelországi magyar nagykövet kizárását az EU Tanácsának elnökségének hivatalos elfogadó ünnepségéről. Ezek az incidensek feszült politikai kapcsolatokra utaltak.
Politika: Az intézményi kontextus is kihívásokat támasztott. Amikor Ursula von der Leyen megkezdte második ciklusát a Bizottság elnökeként, továbbra is kérdések merültek fel az elnökség intézményi fejlődésre gyakorolt hatásával kapcsolatban. Koller kiemelte, hogy a magyar kormány önértékelése lényegesen pozitívabb volt, mint a külső értékelések, ami a sikerrel kapcsolatos eltérő véleményeket tükrözte.
Sonja Priebus hangsúlyozza azt a hagyományos elvárást, hogy a Tanács elnöksége őszinte közvetítőként járjon el, elősegítve a tagállamok közötti kiegyensúlyozott tárgyalásokat. Ugyanakkor azzal érvelt, hogy Magyarország elnöksége politikai pozíciója miatt eltért ettől a szereptől.
Mivel az EU-n belül az első, jobboldali populista kormány vezette elnökség volt, jelentős szkepticizmus jellemezte azt a képességét, hogy pártatlanul teljesíti-e kötelezettségeit. Ez az érzés különösen erős volt az Európai Parlamentben, ahol kétségek merültek fel Magyarország elkötelezettségével kapcsolatban az uniós értékek és normák iránt.
Priebus megjegyezte, hogy Orbán külpolitikai megközelítése, beleértve az önjelölt „békemisszióját” Oroszországgal és Donald Trumppal való együttműködését, negatív megítéléshez vezetett, különösen Németországban. Ez a diplomáciai álláspont megnehezítette Magyarország számára, hogy semleges közvetítőként lépjen fel.
Ellen Bos visszakalauzolt minket nemcsak a magyar elnökség programjához, hanem az elnökség szerepével kapcsolatos hagyományos elváráshoz is, azaz a semleges közvetítői szerephez. Programjában Magyarország hivatalosan is elkötelezte magát e mellett az elvárt szerep mellett, és a tagállamok és intézmények közötti őszinte együttműködés jegyében fog cselekedni.
Másrészt, ahogy Bos is bemutatja, Orbán kijelentette, hogy Magyarország elnöksége politikai, nem pedig technokrata lesz, jelezve ezzel az eltérést a pozícióhoz jellemző semleges, adminisztratív szereptől.
Ezt az ellentmondást szimbolizálta az elnökség provokatív mottója: „Tegyük újra naggyá Európát” (MEGA), amely a populista retorikát visszhangozta, és kérdéseket vetett fel Magyarország stratégiai szándékaival kapcsolatban.
A Tanács elnökségétől nem várható el, hogy elnökségét nemzeti politikai programok keresztülvitelére használja. Ennek megfelelően a szerepet kevésbé politikai, és sokkal inkább koordinációs és diplomáciai feladatnak tekintik.
Mivel Magyarország nem teljesítette saját programozott kötelezettségvállalásait és a hagyományos, valamint a tényleges elvárásokat, az EU Tanácsának elnökségét hol „lázadó elnökségként”, hol „troll elnökségként” bélyegezték meg, amelyeket zavarkeltőnek és politikailag ambivalensnek írtak le. Bos azzal érvelt, hogy a magyar kormány kezdettől fogva skizofrén megközelítést mutatott.
Kérdések és válaszok
A kérdések és válaszok szekcióban Hettyey arra ösztönözte a panel résztvevőit, hogy reflektáljanak Magyarország stratégiai döntéseire az EU Tanácsának elnöksége alatt, kritikus kérdéseket téve fel diplomáciai megközelítésével és politikai prioritásaival kapcsolatban.
Az egyik kulcsfontosságú kérdés az volt, hogy Magyarország miért nem használta ki az elnökségét arra, hogy javítson feszült kapcsolatain az EU-val. Válaszul Koller azzal érvelt, hogy a diplomáciai kapcsolatok erősítése egyszerűen nem prioritás a magyar kormány számára. Azt sugallta, hogy más politikai célok élveznek elsőbbséget, ami stratégiai döntést jelent a konfrontatív álláspont fenntartása helyett a megbékélés keresése.
Egy újabb kérdés merült fel, amikor a vita rávilágított egy ilyen elnökség belpolitikai vonatkozásaira. Bos világossá tette, hogy Orbánnak számos belpolitikai kihívással kell szembenéznie pártja felemelkedő politikai sztárja részéről, nem is beszélve a magyar gazdaság gyenge teljesítményéről. Emiatt Orbán megpróbálta ezt az elnökséget arra használni, hogy nemzetközi politikai tőkéjének növelésével visszanyerje a fölényt.
A vita ezután az elnökség alatt tárgyalt kérdések körére terelődött. Koller rámutatott, hogy bár Magyarország programja összhangban van az Európai Bizottság számos prioritásával – például a versenyképességgel és a demográfiai kihívásokkal –, a hatás vegyes volt. Megjegyezte, hogy a védelmi szektorban elért előrelépés korlátozott volt, bár ez nem feltétlenül magának az elnökségnek a hiányosságaiból, hanem inkább az EU-n belüli védelmi integráció összetettségéből fakadt.
Priebus hozzátette, hogy a politikai viták ellenére Magyarország kézzelfogható előrelépést ért el az EU-bővítési folyamatban, különösen Albániával és Montenegróval, ami új lendületet adott a csatlakozási tárgyalásoknak. Hangsúlyozta azonban, hogy Ukrajna szükségszerűen hiányzott ezekből a kezdeményezésekből, ami a bővítéshez való szelektív megközelítést tükrözi, amely elkerülte a politikailag érzékeny kérdéseket.
Simon TAFLER