A blokkolt köztársaság: Megmenthető-e még Németország? Frank Trentmann történész (Londoni Egyetem) ezzel a vezérkérdéssel nyitotta meg előadását az Andrássy Egyetemen 2026. február 4-én.
Az Andrássy Egyetem Diplomáciai Központja és a Németországi Szövetségi Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége közösen rendezte meg az eseményt. Az egyetem zsúfolásig megtelt Tükörtermében megrendezett eseményt Dr. Robert Klinke nagykövet nyitotta meg, a moderátori posztot pedig a német nagykövetség munkatársa, Dr. Felix Brombach vezette.
Trentmann előadásában egy olyan ország képét festette le, amely az önként vállalt akadályok miatt nem tudja teljes mértékben kiaknázni saját lehetőségeit, és ezáltal aláássa a problémamegoldó képességét. Németország évek óta küzd az alapvető változásokkal. Ez kevésbé vonatkozik az államra, mint inkább a gazdaságra. A termelékenység növekedése jelentősen lelassult az elmúlt 20 évben, miközben a tőkeállomány csak lassan modernizálódott. Trentmann tézise: Németország, mint a globalizáció történelmi győztese, túlságosan is a babérjain pihent, és elhalasztotta a reformokat. Végső soron ezek hazai problémák, amelyek okai nemcsak gazdasági tényezőkben, hanem a társadalmi és politikai szférában is keresendők. Trentmann konkrétan megemlítette a demográfiai változást és az ezzel járó migrációs politikai kérdéseket, azt a tényt, hogy Németország nem határozta meg egyértelműen szükségleteit, érdekeit és képességeit, valamint a nemzetközi felelősségvállalástól való egyre növekvő visszahúzódást. Megfigyeli a lakosság egyes részeiben a provinciális mentalitás növekedését, és a stabilnak idealizált múltra való nosztalgikus visszatekintést. Az ilyen értelmezési minták az elöregedő társadalomhoz és a hosszú távú demográfiai változásokra adott nem megfelelő válaszokhoz kapcsolódnak. Ugyanakkor akadályozzák a szükséges alkalmazkodási folyamatokat.
Elemzésének másik fókusza a populista mozgalmak térnyerése és a Kelet- és Nyugat-Németország közötti tartós feszültségek voltak. Trentmann szerint a populista támogatottság Németországban másképp nyilvánul meg, mint más európai országokban. Nem elsősorban anyagi hátrányokból fakad. Inkább az AfD szavazóinak nagy része a jómódú munkavállalók profiljának felel meg, akik aggódnak a jövőjükért és a szociális biztonságukért. Ellentétben olyan országokkal, mint Nagy-Britannia, a populizmust Németországban ezért nehezebb értelmezni a marginalizációra, a társadalmi-gazdasági részvétel hiányára és/vagy a növekvő egyenlőtlenségre adott reakcióként. Trentmann rámutatott mind az Ostalgie-ra (nosztalgia Kelet-Németország iránt), mind a Westalgie-ra (ez utóbbi Nyugat-Németországot romantizálja gazdasági csodaként, látszólag kevés problémával) mint egymással versengő identitásnarratívákra, amelyek elmélyítik a társadalmi megosztottságot és megkeményítik a politikai frontokat. De Németországnak megvan mindene ahhoz, hogy mindezt legyőzze és előrelépjen. Trentmann konkrét javaslatokkal támogatta a nagyobb történelmi tudatosság, a nagyobb bátorság, a nagyobb részvétel és a több párbeszéd iránti felhívását, beleértve a kevesebb bürokráciát, az időskori biztonság modernizálását és az antiszemitizmus elleni egyértelmű álláspontot.
Az ezt követő vita lehetőséget adott az előadás téziseinek további feltárására. A hangsúly a 2015 óta folytatott migrációs politikával, az érzékelt társadalmi önimádattal és a populista szereplők politikai kezelésével kapcsolatos kérdéseken volt. Trentmann hangsúlyozta az őszinte politikai kommunikáció fontosságát, és óva intett a strukturális problémákra adott leegyszerűsítő vagy pusztán szimbolikus válaszoktól. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy mind az állami intézményeket, mind a civil társadalmat felkérik a demokratikus cselekvési képesség megerősítésére és a hosszú távú reformfolyamatok támogatására.
Az este rávilágított arra, hogy bár a Németország előtt álló, leírt akadályok számos különböző területet érintenek (gazdaság, társadalom, politika), mégis hasonló alapvető mintázatra vezethetők vissza: nevezetesen a hangsúlyos intézményi tehetetlenségre, a mélyen gyökerező elvárásokra és a szükséges reformok elhalasztására való hajlamra. A rendkívül tartalmas előadás arra kérte a résztvevőket, hogy helyezzék el a jelenlegi fejleményeket európai kontextusban, és vizsgálják felül a reformok és a demokratikus stabilitás előfeltételeit.
Philippe Fallouh
