Az Egyesült Ellenzék (Együtt Magyarországért) a "Csak felfelé! – Egy Felemelkedő Magyarország Programja" (Csak felfelé! – Egy Felemelkedő Magyarország Programja) című programjában prioritásként jelölte meg a jogállamiság helyreállítását Magyarországon. Ez egy új alkotmányon alapul majd, amely újra rögzíti az alapvető emberi jogokat és szabadságokat, valamint a hatalmi ágak szétválasztását. Ennek célja az államhatalom alkotmányos gyakorlásának védelme, és minden olyan jövőbeli törekvés megakadályozása, amely a hatalom kizárólagos birtoklására irányul. A program konkrétan a jogállamiság elvei szerint működő parlamentáris berendezkedés megvalósítását, a kétharmados többséget igénylő törvényjavaslatok számának jelentős csökkentését, az igazságszolgáltatás függetlenségét, az Alkotmánybíróságnak, mint a végrehajtó hatalom elsődleges ellensúlyának megerősítését, az ügyészség függetlenségét, egy korrupció elleni küzdelemre szakosodott ügyészség létrehozását, valamint Magyarország csatlakozását az Európai Ügyészséghez kívánja elérni. Továbbá helyre kell állítani a sajtószabadságot és a tisztességes versenyt a médiapiacon, valamint erősíteni kell a civil társadalmat és a polgári részvételt. Az új alkotmányos rendszer tehát hivatott biztosítani Magyarország EU- és NATO-tagságából eredő kötelezettségeit, és visszailleszkedni az európai országok demokratikus elveken és jogállamiságon alapuló közösségébe.
Másrészt Orbán Viktor miniszterelnök vezette kormány a 2010-es választási győzelme óta bírálatokkal szembesül a politikai rendszerben végrehajtott reformok miatt. Nemcsak a magyar ellenzék, hanem a nemzetközi sajtó, valamint a különböző uniós intézmények és szereplők is azzal vádolják, hogy megsértik a demokratikus elveket és a jogállamiságot. A kritika a politikai rendszer 2010 óta folytatott mélyreható átalakításából ered, amelyet új alkotmányban, új választási törvényben és számos más kétharmados többségi jogszabályban rögzítettek. Ez az átalakítás magában foglalja a politikai intézményi keret és eljárások reformját, az elit átfogó lecserélését minden kulcsfontosságú állami és társadalmi pozícióban, valamint a médiarendszer átalakítását. Továbbá a politikai elit támogató üzletemberekből álló hálózatot hozott létre, akik viszont a kormányzati pártfogásnak köszönhetik jólétüket. Egyrészt egy új keresztény-konzervatív értékrendszer jött létre, másrészt állandó szükségállapotot generáltak azzal, hogy folyamatosan a külső és belső ellenségek egzisztenciális fenyegetésére hivatkoztak Magyarország számára. Továbbá korlátozták a kormánnyal szemben kritikusan gondolkodó nem kormányzati szervezetek és a kritikus médiumok cselekvési mozgásterét. Összességében a reformok a végrehajtó hatalom fokozódó centralizációján és az intézményi fékek és ellensúlyok, különösen az Alkotmánybíróság egyidejű gyengítésén keresztül a hatalmi ágak szétválasztásának gyengüléséhez és a többségi elem hangsúlyozásához vezettek a politikai rendszeren belül. A rendszert a politikai és a gazdasági hatalom közötti szoros kapcsolat is jellemzi.
A vonatkozó demokráciaindexek egyhangúlag arra a következtetésre jutnak, hogy a reformok különböző elemei és azok rendszerszintű kölcsönhatása a demokrácia és a jogállamiság eróziójához vezetett. Ennek megfelelően Magyarországot már évek óta nem konszolidált demokráciának, hanem „hibás demokráciának”, illetve a demokrácia és az autokrácia közötti szürke zónában lévő „hibrid” vagy „átmeneti” rezsimnek minősítik. Magyarország az első olyan uniós tagállam, amelyet a demokratikus minőség ilyen mértékű hanyatlásának minősítettek.
A demokrácia és a jogállamiság magyarországi eróziójával kapcsolatos aggodalmak miatt 2010 után rendszeresen konfliktusok merültek fel az uniós intézmények és Magyarország között. Ezekben a helyzetekben az EU értékeinek és a jogállamiságnak a megsértése esetén a tagállamok számára rendelkezésre álló összes uniós eszközt alkalmazták. Ezek az eszközök magukban foglalják mind a politikai, mind a jogi eljárásokat, a párbeszéd mechanizmusaitól és a kötelezettségszegési eljárásoktól kezdve a 7. cikk szerinti eljárásig, amely végső soron a tagállam szavazati jogának felfüggesztésével szankcionálhatja a jogsértéseket az EU Tanácsában. Először is, az Európai Parlament rendszeresen foglalkozott a demokrácia helyzetével Magyarországon, és számos kritikus jelentést fogadott el az ügyben. Másodszor, az Európai Bizottság eddig nyolc jogállamisági kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. Végül 2018 szeptemberében, az Országgyűlés kezdeményezésére, 7. cikk szerinti eljárást indítottak Magyarország ellen.
Azonban egyik mechanizmus sem bizonyult hatékonynak. Bár a magyar kormány a kötelezettségszegési eljárás során módosította a vitatott jogszabályokat vagy alkotmánymódosításokat, ezek a változtatások gyakran felszínesek voltak, és nem biztosították az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglalt értékek tartalmi betartását. 2017 óta az EU és a magyar kormány közötti jogállamisági konfliktusok fokozódtak. A magyar kormány azóta vitatta az uniós intézkedések jogosságát, és az Európai Parlament, valamint a Bizottság kritikáját Magyarország nemzeti szuverenitásának indokolatlan beavatkozásaként és a magyar nép elleni sértésként utasította el. A magyar kormány szempontjából a kritika valójában nem a jogállamiság megsértéséről szól, hanem elsősorban a migrációs és menekültügyi politikával kapcsolatos korlátozó álláspont politikai büntetéséről. Ebben az összefüggésben Orbán rendszeresen rámutat, hogy az EU a Magyarország elleni fellépéseivel egy „új Szovjetunióvá” válik.
Tekintettel arra, hogy az EU számos eszközzel és eljárással rendelkezik a jogállamiság védelmére, de ezek egyértelműen nem elegendőek az uniós értékek és normák érvényesítéséhez egy tagállamban, különféle kezdeményezések indultak a megfelelési probléma leküzdésére. A 2021–2027-es uniós költségvetésről szóló, 2017-ben kezdődött vita során különböző pártok először egy új feltételességi mechanizmusra vonatkozó javaslatokat terjesztettek elő. Ez a mechanizmus az uniós források kifizetését a jogállamiság betartásához kötné. Ezek a javaslatok végül az „unió költségvetésének védelmét szolgáló általános feltételességi rendszerről” szóló rendelethez vezettek, amely egy új jogállamisági feltételességi mechanizmust rögzített. A rendeletet 2020 decemberében fogadták el Magyarország és Lengyelország ellenállása ellenére, és 2021. január 1-jén lépett hatályba. Magyarországot és Lengyelországot azonban biztosították arról, hogy a rendelettel szembeni jogi kifogások esetén a mechanizmust csak az Európai Bíróság (EB) ítéletének kihirdetése után alkalmazzák. Nem meglepő, hogy mind a magyar, mind a lengyel kormány keresetet nyújtott be a rendelet megsemmisítése érdekében az Európai Bírósághoz. A magyar kormány azzal érvelt, hogy a rendelet nem rendelkezik megfelelő jogalappal a Szerződésekben, és az EUSZ 7. cikkének megsértését és megkerülését is jelenti. Továbbá sérti a jogbiztonság és a normák egyértelműségének elvét, mivel az olyan alapvető fogalmak, mint a jogállamiság, részben meghatározatlanok, sőt, nem is lehet őket egységesen meghatározni. Ezért a tagállamok nem tudták a szükséges bizonyossággal megállapítani, hogy mit várnak el tőlük a rendelet értelmében.
Az Európai Parlament kérésére az Európai Unió Bíróságának (Bíróság) elnöke gyorsított eljárást engedélyezett ebben az ügyben, lehetővé téve a tárgyalások 2021. október 11-i és 12-i megtartását. A meghallgatások megfigyelői arról számoltak be, hogy a magyar és a lengyel kormány továbbra is elszigetelten áll az érvelésében, és a 27 bíró egyhangúlag elutasította azt az állítást, hogy a jogállamiság egy meghatározatlan fogalom, és nincs egyértelműen meghatározva az uniós jogban. 2021. december 2-án Manuel Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok azt javasolta a Bíróságnak, hogy utasítsa el a megsemmisítés iránti kereseteket. A Bíróság 2022. február 16-i ítéletében követte a példát, elutasítva Magyarország összes érvét a rendelettel szemben.
Bár a jogállamiság védelmét szolgáló új feltételességi mechanizmust még nem alkalmazták, az Európai Bíróság (EB) ítélete után sem, az Európai Bizottság már vizsgálja a tagállamok által benyújtott reziliencia-építési és helyreállítási terveket a jogállamiság megsértése miatt. Az új feltételességi mechanizmusra való hivatkozás nélkül is a Bizottság még nem hagyta jóvá Magyarország reziliencia-építési és helyreállítási tervét, ami azt jelenti, hogy semmilyen forrást nem folyósítottak. A Bizottság ezt a közbeszerzési eljárásokban tapasztalható verseny hiányával, a magas szintű korrupció elleni fellépés hiányával, valamint a közérdekű információkhoz való hozzáférés és a médiaszabadság korlátozásával indokolja. A magyar kormány ezért „ideológiai boszorkányüldözéssel” vádolja a Bizottságot. Varga Judit igazságügyi miniszter szerint a Bizottság összekeveri az ideológiai álláspontokat a szakmai pénzügyi kérdésekkel. Azt állítja, hogy a jogállamiságot a politikai zsarolás eszközévé alakította.
Miközben az Orbán-kormány élesen elutasítja az EU jogállamiság és demokrácia erodálódásával kapcsolatos kritikáját, és a Magyarország ellen hozott intézkedéseket a magyar szuverenitás jogtalan megsértéseként, politikai büntetésként és politikai zsarolásként jellemzi, az egységes ellenzék osztja az EU kritikáját. A programjában felvázolt lépések a jogállamiság helyreállítására Magyarországon pontosan az EU által kritizált hiányosságokat célozzák meg. Ez a polarizáció tükröződik az ellenzék parlamenti választásokra vonatkozó központi kérdésében is: „Orbán vagy Európa?”
A jogállamisági konfliktus további alakulása Magyarországon nem kizárólag a 2022. április 3-i parlamenti választások eredményétől függ. Továbbra sem világos, hogy mikor és hogyan fogják alkalmazni az EU új jogállamisági feltételrendszerét. Ez annál is inkább igaz, mivel az ukrajnai háborúnak az EU prioritásaira és döntéshozatali folyamataira gyakorolt hatását még mindig nehéz felmérni.
Ellen BOS