A workshop célja az volt, hogy árnyaltabb képet adjon az európai demokratikus erózióról a politikai és gazdasági szereplők közötti különféle informális interakciók elemzésével. A szervezők, Edit Zgut (Lengyel Tudományos Akadémia) és Melani Barlai (AUB/Unhack Democracy) az akadémiai szféra, az újságírás és a civil szektor szakértőit hozták össze, hogy közösen dolgozzanak ki ajánlásokat a hatékony ellenstratégiákra, amelyek célja a különféle klienselizmus formáinak csökkentése a szervezetekben és a választásokon.
A demokrácia és a kormányzás minősége romlik mind Kelet-, mind Nyugat-Európában. A posztkommunista régió hibrid rezsimjei gyakran melegágyai a választási pártfogásnak és a kliensközpontú korrupciónak. Az ukrajnai orosz invázió által kiváltott sokrétű válságok közepette a politikai szereplők a marginalizált csoportok jogos sérelmeit kihasználva erősítik antidemokratikus választási stratégiáikat. A háború és a globális világjárvány gazdasági következményei miatt ezek a csoportok sebezhetőbbek a (kényszerített) szavazatvásárlással és a választási manipuláció egyéb formáival szemben. Bár a választási pártfogás nem mutatható ki Nyugat-Európában, a tanulmányok mindazonáltal gyakori esetekről számolnak be a pártok pártfogásáról, például Ausztriában, Olaszországban és Görögországban (Kopecky et al. 2016; Treib 2012), valamint adminisztratív szabálytalanságokról Németországban (Waldhoff 2021; Goerres & Frank 2018), amelyek negatívan befolyásolják a választások integritását ezekben az országokban.
Isabela Mares (Yale Egyetem) „Feltételesség és kényszer: Választási klientelizmus Kelet-Európában” című nyitóelőadásában a választási klientelizmus fogalmának tisztázásával kezdte, és óva intett a jelenség definíciójának túlzott kiterjesztésétől. Előadásának empirikus részében a választók és a választott tisztségviselők közötti helyi szintű gazdasági függőségekkel foglalkozott, ahogyan azt például Magyarországon is megfigyelték. Ezek a függőségek gyakran vezetnek a politikai elit által a választásokon alkalmazott „kényszerítő stratégiákhoz”, amelyek célja a választók szavazási döntéseinek feltételessé tétele. Konklúziójában Mares hangsúlyozta, hogy a választók régóta fennálló függősége megnehezíti az uralkodó elit klientelista ajánlatainak elutasítását. Továbbá a választók nem rendelkeznek azzal az autonómiával, hogy ellenálljanak ezeknek a kényszerítő stratégiáknak.
A választások integritását nemcsak a választási klientelizmus fenyegeti. Még a választások között is erősen torzítja a játékteret a politikai és gazdasági szereplők közötti szervezeti klientelizmus. A közpénzek visszaélésszerű felhasználása, a média átvétele, valamint az állam politikai és gazdasági monopolizálása mind negatívan befolyásolja a választások tisztaságát.
Pállinger Zoltán Tibor, az AUB rektora, Bruszt László, a CEU Demokrácia Intézetének vezetője és Zgut-Przybylska Edit (IFIS PAN/CEU DI) megnyitóbeszédeit követően az első panel a „Informalitás, választási klientelizmus és klientúra korrupció az illiberális rezsimekben: Lengyelország és Magyarország”. A globális demokráciaindexek szerint Magyarország és Lengyelország tapasztalta a demokrácia legnagyobb mértékű erózióját az Európai Unióban a Fidesz 2010-es autoriter átalakulása és a Jog és Igazságosság (PiS) 2015-ös bevezetése óta. A panel célja a demokratikus lebontás árnyaltabb képének festése volt a magyar és lengyelországi politikai és gazdasági szereplők közötti különféle informális interakciók elemzésével. Jakab András (PLUS) az informalitást a magyar jogi és alkotmányos keretrendszeren belül helyezte el, azzal érvelve, hogy az Orbán Viktor által létrehozott rezsim nem jellemezhető kizárólag alkotmányossága alapján. Míg a magyar kormány az alkotmánnyal összhangban lévő törvényeket hoz, a joggyakorlatban ezeket a törvényeket a hatalom fenntartása céljából instrumentalizálják. Zgut-Przybylska Edit az informális hatalmat a magyar és lengyelországi demokratikus lebontás kontextusában vizsgálta. Azt állította, hogy mindkét kormány – bár eltérő mértékben – az informális hatalom felhasználásával manipulálja a politikai tájképet. Míg azonban Magyarországon mind a választási, mind a szervezeti klientúra egy felülről lefelé irányuló, centralizált rendszerben bontakozik ki, Lengyelországban a többszintű kormányzati rendszere miatt a pártpártiság a domináns tényező. Szombati Kristóf (MTA TK) a magyar állami munkaprogram példáján keresztül mutatta be az állami erőforrások politizálásának negatív hatásait, amelynek révén a kormányzat függőségi struktúrát hozott létre a választók és a választott tisztségviselők között. Előadásában Madlovics Bálint (CEU DI) a magyar klientúra autokrácia anatómiáját vizsgálta, és összehasonlította azt a lengyel politikai rendszerrel. Zárásul Madlovics kijelentette, hogy Magyarországgal ellentétben Lengyelország nem autokrácia, hanem klientúra demokrácia. A panelt Bozóki András (CEU DI) moderálta.
A második panel "Informalitás, patronázspolitika a kelet- és nyugat-európai liberális demokráciákban A Melani Barlai (AUB/Unhack Democracy) moderált konferencia az informalitással és a pártfogással foglalkozott a kelet- és nyugat-európai liberális demokráciákban. Petr Kopecky (Leideni Egyetem) a pártfogás és a klientelizmus fogalmának tisztázásával kezdte, megjegyezve, hogy "a pártfogás régóta szenved a fogalmi kétértelműségtől, ami megnehezíti az állam politikai pártok általi kizsákmányolásának formáinak megértését". Kínálati oldalról a pártfogás pozitív fényben is tekinthető, különösen mivel a politikai folyamatok javítására irányuló motivációból is fakadhat (a bürokrácia ellenőrzése, a korrupció és a klientelizmus megelőzése) - magyarázta Kopecky. Ezt követően Veronica Anghel (EUI Florence) és Peter Spac (Masaryk Egyetem) definiálták az informalitást és a választási klientelizmust. Előadásában Spac azt vizsgálta, hogy az informalitás milyen mértékben jelent veszélyt a demokráciára. Kitért a politikai rendszer struktúráira, az informalitás választásokra gyakorolt hatására, valamint az informalitás pártok és választók általi elfogadottságára. Ezután a pártpárti pártfogás, az informalitás és a klientelizmus mérésének módszertani kihívásait vitatták meg. Végül a fent tárgyalt jelenségeket Románia, Szlovákia, Csehország és Hollandia példáján alkalmaztuk.
A harmadik panel: „A választások integritására és a választásokba, valamint a demokratikus folyamatokba vetett bizalomra gyakorolt hatások" A konferencia az informalitásnak a választások integritására, valamint a választásokba és a demokratikus folyamatokba vetett bizalomra gyakorolt hatásával foglalkozott. Radoslaw Markowski (SWPS) összefoglalta a lengyelországi „tekintélyelvű klientúra” társadalmi-kulturális alapjait, és elmagyarázta, hogyan segítette ez a PiS-t hatalmon maradni 2015 óta. Mindenekelőtt a demokratikus intézményekbe vetett rendkívül alacsony bizalom vezetett populista és klientúra-eltolódáshoz Lengyelországban. Váradi Balázs (Budapest Institute) elmagyarázta, hogyan segíti a politikai haverság a Fidesz helyi bázisának és/vagy helyi vállalkozóinak mozgósítását, hogy biztosítsa támogatásukat az uralkodó elit számára. Filip Pazderski (ISP) adatokat mutatott be az állami tulajdonú vállalatok instrumentális kizsákmányolásáról Lengyelországban, és annak a választási folyamatokra gyakorolt negatív hatásáról. Szó esett a fiatalabb generáció mainstream médiába vetett bizalmának csökkenéséről, és annak a politikai részvételükre gyakorolt hatásáról is. Neus Vidal Martí (Európai Sajtó- és Médiaszabadság Központja) párhuzamot vont a spanyolországi és franciaországi média informalitásával és kooptációjával, valamint azok demokratikus folyamatokra (például a népszavazásokra és a választások integritására) gyakorolt hatásával. Azt állította, hogy a Közép- és Kelet-Európában elterjedt média kooptálása mellett az információk kooptálása is nagyobb hangsúlyt kap. Ez például Nyugat-Európában már jobban megmutatkozik, jegyezte meg Vidal. A panelt Edit Zgut-Przybylska (IFIS PAN/CEU DI) moderálta.
A záró kerekasztal-beszélgetésben: „Hogyan győzzük le a szervezeti és választási klientelizmust?? " A civil szervezetek képviselői megvitatták, hogyan lehet leküzdeni a választási, szervezeti és klientelizmust, valamint hogyan lehet helyreállítani a bizalmat a demokratikus intézményekben. A hangsúly a politikai és gazdasági kényszernek leginkább kitett marginalizált társadalmi csoportok politikai szerepvállalásának erősítésén volt. Bálint Mónika (Civil College Foundation) a CKA 2021-es és 2022-es kampányáról számolt be, amelynek célja a társadalmi ellenálló képesség kiépítése a gazdasági kényszerrel és a szavazatvásárlással szemben. Molnár Noémi (K-Monitor) bemutatta a K-Monitor projektjét, amelynek keretében a szervezet a klientelista korrupció, valamint az állam és a gazdaság monopolizálása ellen küzd. Violeta Vajda (Nemzeti Demokrácia Intézet) betekintést nyújtott az NDI kampányaiba, amelyek a politikai szerepvállalás erősítésére és a demokratikus választási folyamatok előmozdítására összpontosítanak a közép- és kelet-európai országokban. Vladimir Misev (ODIHR) bemutatta a szervezet munkáját és módszertani korlátait a gyakorlatban. Először is, meg kell változtatni a jogi keretet, amely utat nyit a klientelizmus különféle formáinak, másodszor pedig meg kell erősíteni a helyi szintű polgári szerepvállalást, hogy aláássuk a klientelizmus átható hatásait, különösen a választásokon – ez volt a panel résztvevőinek kérése. A panelt Garvan Walshe (Unhack Democracy) moderálta.
Edit ZGUT-PRZYBYLSKA és Melani BARLAI
Fotó: Képszerkezet
