Dr. Nathalie Tocci és Dr. Rácz András nagyon őszinte és közvetlen szavakkal elemezték az ukrajnai háborút és a változó geopolitikai helyzetet.
Az AUB Diplomáciai Központ és a Friedrich Ebert Alapítvány „Visions for Europe” rendezvénysorozatának részeként 2022. március 31-én párbeszédre került sor az „Oroszország Ukrajna elleni támadása: a következmények az EU-ra és az Európai Biztonsági Szerkezet jövője” témában.
Beate Martin, a budapesti FES iroda vezetőjének köszöntőjét követően Dr. Nathalie Tocci és Dr. Rácz András előadást tartottak az Ukrajna elleni, indokolatlan orosz támadás hatásairól és az európai biztonsági architektúra jövőjéről.
Köszöntő beszédében Martin asszony hangsúlyozta az EU közös biztonság- és védelempolitikájának (KKVP) nagy jelentőségét, és utalt a Stratégiai Iránytű (Strategic Compass) nemrégiben közzétett dokumentumára. Elmondta, hogy a 27 uniós tagállam első alkalommal fogalmazta meg közös biztonsági érdekeit, és ez fordulópontot jelent az EU számára, mint biztonságszolgáltató, valamint ígéretes lépés a KBVP számára.
Dr. Kreft ezután utalt a Nyugat rendkívüli politikai reakcióira az Ukrajna elleni orosz katonai offenzívát követően, valamint Kelet-Európa nagy geostratégiai jelentőségére. Konkrétan megemlítette a német külpolitika hatalmas átszervezését, beleértve a katonai költségvetés növelését, valamint a Németországból és az EU-ból Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat. Felvázolta Európa drasztikusan megváltozott jövőbeli biztonsági architektúrájának képét.
Dr. Tocci megnyitó előadásában egy változáselméletet mutatott be az idealizmus korszakától a pragmatizmuson át a háború koráig. Az idealizmust, amelyet a nemzetközi rendbe vetett erős hit uralt, legkésőbb 2007-re felváltotta a pragmatizmus. Ez vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy az illiberális normák és értékek együtt fognak létezni a liberálisok mellett, hogy a hatalom a Nyugaton túlra helyeződik át, és hogy az Oroszországgal való kapcsolatok egyre feszültebbek. Elérkezett a háború kora: a háború utáni paradigma átalakult a (háború előtti) korszak paradigmájává. Tocci kifejtette, hogy ez az EU védelmi erőfeszítéseinek iránti fokozott igényt eredményezte. Míg az EU és a NATO közötti együttműködés konkrét formája továbbra is nyitott, elképzelhető, hogy a NATO továbbra is a fő szereplő marad az operatív szinten, míg az EU fontos szereplővé válhat az együttműködés ipari és pénzügyi aspektusai tekintetében. Továbbá Tocci hangsúlyozta a bővítés gondolatának újjáélesztésének fontosságát mind az EU, mind a NATO számára. Fontos, hogy ne a legkézenfekvőbb csatlakozási jelöltekre korlátozzuk magunkat, hanem előre is gondolkodjunk, hogy megtörjük bizonyos államok orosz orientációját.
Dr. Rácz elemezte Oroszország és Ukrajna kilátásait. Kifejtette, hogy a háború kimenetelétől függetlenül előrelátható a Fehéroroszország és Oroszország közötti katonai kapcsolatok elmélyülése. Továbbá nagy a valószínűsége annak, hogy Oroszország nem adja át a donyecki és luhanszki területeket, sem a Krímet, és Ukrajna nagy valószínűséggel elveszíti az Azovi-tengerhez való hozzáférést. Hangsúlyozta, hogy a Nyugat és Oroszország közötti együttműködéssel kapcsolatos illúziók szertefoszlottak. Oroszország megpróbálja megkerülni a szankciókat, és az infláció révén ártani a Nyugatnak. Ráadásul más együttműködési partnereket is keres, elsősorban Kínát. Az sem valószínű, hogy a Kreml belpolitikai nyomásra kénytelen lenne megváltoztatni külpolitikáját, tekintettel az orosz vezetés lakosság körében tapasztalható rendkívül magas népszerűségére és a kormány népszerűségének folyamatos emelkedésére.
Végül Kína ukrajnai háborúban betöltött szerepét és Oroszországgal való kapcsolatát vitatták meg. Kína stratégiai kétértelműségét kivárásként jellemezték, olyan álláspontként, amelynek jövőbeli alakulását az EU és a Nyugat is alakíthatja. A következtetés tehát az volt: „Tőlünk is függ.”
Liza Stoffers