Míg számos politikai rendszerben az iskolák a kritikai gondolkodás és a pluralista nézőpontok tereiként működnek (Kuhn et al. 2021, 958. o.), Magyarországon az oktatáspolitikát egyre inkább a politikai kontroll eszközének tekintik (Radó és Mikola 2025, 2. o.). Ez különösen szembetűnő az adminisztratív centralizáció, a tantervek és tankönyvek, valamint az európai perspektívák oktatása tekintetében.
Centralizáció és oktatási siker
Az Orbán-kormányok alatti nagy horderejű reformok egyik jellemzője a rendszer fokozódó centralizációja. Míg a magyar iskolarendszer a demokratikus átalakulás után Európa egyik legdecentralizáltabb rendszere volt (Horn et al. 2016, 130. o.), 2010 után számos kompetencia a legmagasabb szinten koncentrálódott (Rádo 2024, 81. o.).
Az állami iskolák felelőssége egy központi állami szervhez (az úgynevezett Klebelsberg Központhoz) került. Klebelsberg KözpontA reformok a személyzeti döntések és az erőforrások elosztása terén messzemenő hatásköröket ruháztak át a szövetségi kormányzatra, így nagyrészt kivették a helyi önkormányzatokat az oktatási rendszer irányításából. Ennek eredményeként az iskolák elvesztették adminisztratív és pénzügyi autonómiájuk jelentős részét (Kovács 2020, 87. o.). Hivatalosan ezek a reformok a hatékonyság javítását és az esélyegyenlőséget célozták. A kritikusok azonban elsősorban az oktatáspolitika instrumentalizálásaként látják őket a kormányzati hatalom növelése céljából (Radó és Mikola 2025, 8–9. o.).
Ugyanakkor a nemzetközi összehasonlító tanulmányok szerint nem történt érdemi javulás az oktatási eredményekben (OECD 2022). A társadalmi egyenlőtlenségek erős befolyása az egyéni tanulmányi sikerekre továbbra is különösen problematikus (Radó és Mikola 2025, 16. o.). Továbbá a Fidesz alatt az oktatásra fordított közkiadások nemzetközi összehasonlításban viszonylag alacsonyak (például 2022-ben az egy főre jutó közkiadás a harmadik legalacsonyabb volt az EU-ban (OECD 2022, C1.1, C1.2)), ami súlyosbítja az olyan strukturális problémákat, mint a tanárhiány és a nem megfelelő iskolai felszereltség sok helyen. Például a becslések szerint 16 000 tanár hiányzott a 2022-es tanévben, miközben a tanári szövetség képviselői egyidejűleg azt jósolták, hogy a következő öt évben akár 22 000 további tanár is elhagyhatja a pályát a demográfiai változások és a kedvezőtlen munkakörülmények miatt (Szopkó 2022).
Ideológiai változások a tantervben
A politikai befolyás különösen az úgynevezett Nemzeti Alaptantervben (Nemzeti alaptanterv, NAT)A tantervi keretrendszer alapvető témákat és oktatási célokat határoz meg. A 2012-es és 2020-as két reformfordulóban a nemzeti történelem és a hagyományos családszerkezetek egyre nagyobb prioritást kaptak (Magyarország Ma 2020; Kaposi 2020, 285. o.; Madácsi-Laube 2021). Míg a korábbi tantervek olyan témákat hangsúlyoztak, mint az európai identitás vagy Magyarország kapcsolata Európával és a világgal, a későbbi tantervek inkább olyan fogalmakra összpontosítottak, mint a „nemzeti tudat” és a „hazafias nevelés” (Gulya és Fehérvári 2024, 359. o.). A kritikusok rámutatnak a tantervi keretrendszer és az oktatás erős nemzeti identitásra való összpontosítására, például a magyar nyelvórákon tárgyalt irodalom és szerzők kiválasztásán vagy a történelmi témák történelemórákon való bemutatásán keresztül (Bálint et al. 2021; Polyák et al. 2024, 237. o.). A leírt reformok így nemcsak a témákat, hanem azt az általános keretet is megváltoztatták, amelyben a történelmet és a politikát tanítják a magyar iskolákban.
A politikai nevelés mint marginális téma
A politikai nevelés viszonylag csekély szerepet játszik a magyar iskolarendszerben. A szocialista oktatási rendszer ideológiailag indoktrináló oktatásának negatív emlékei miatt számos közép- és kelet-európai országban továbbra is bizonyos fokú szkepticizmus tapasztalható az iskolai politikai neveléssel kapcsolatban (Fülöp 2019, 45. o.; Moulin-Doos 2025, 233. o.). Sok más európai országgal ellentétben Magyarországon a legtöbb iskolatípus nem kínál külön tantárgyat a politikának, és a releváns témákat történelem vagy földrajz órákon tárgyalják. Ennek eredményeként az aktuális politikai kérdésekkel, például az Európai Unióval, a demokráciával vagy a társadalmi konfliktusokkal kapcsolatos kérdésekkel, ritkábban foglalkoznak az iskolákban (Polyák et al. 2024, 237. o.). Következésképpen a fiataloknak ritkán van lehetőségük kritikusan megvitatni az aktuális társadalmi kérdéseket a mindennapi iskolai életben.
Állami ellenőrzés az iskolai tankönyvek felett
A tantervi reformokkal párhuzamosan a tankönyvpiac is nagymértékben centralizált és monopolizált lett. Míg korábban a tanárok számos kiadótól származó tankönyv közül választhattak, a Fidesz alatt a piac gyakorlatilag államosult (Barna és Zentai 2014; Török 2019). Ennek a reformnak a középpontjában egy 2011 és 2014 között bevezetett rendszer állt, amely fokozatosan állami ellenőrzés alá vonta a tankönyvek gyártását, jóváhagyását és terjesztését. A forgalmazás egy állami tulajdonú vállalathoz került, mint kizárólagos szolgáltatóhoz, és az iskolák általában csak egy központi nyilvántartásból rendelhettek államilag jóváhagyott könyveket. Ezzel egyidejűleg bevezették az ingyenes tankönyvek rendszerét, ami a többi kiadvány iránti kereslet összeomlásához vezetett. Több nagy kiadót felvásárolt az állam, vagy elvesztette engedélyét, így a 2010-es évek végére a nem állami szolgáltatók szinte teljesen eltűntek a piacról – ezt a gyakorlatot az Emberi Jogok Európai Bírósága később az érintett vállalatok tulajdonjogainak megsértésének ítélte (Emberi Jogok Európai Bírósága, 2019).
Mivel ezeknek a könyveknek összhangban kell lenniük az alaptantervvel, tükrözik annak ideológiai irányultságát is: különösen az olyan témákban, mint a migráció, a nemzeti szuverenitás vagy az Európai Unió, a prezentációkat a Fidesz politikai narratívái befolyásolják. Például a hagyományos családszerkezeteket vagy a magyar migrációs politikát különösen pozitív fényben ábrázolják, míg a magyar kormány és az EU közötti konfliktusokat erősen nemzeti perspektívából mutatják be, amint azt a szuggesztív feladatok, magyarázó szövegek, illusztrációk és a statisztikák kiválasztása is bizonyítja. Erre példákat találhatunk például a nyolcadik (Tóth és Palágyi 2024, 180. o.) és tizenkettedik (Száray 2024, 166. o.) évfolyamos történelem tankönyvekben.
Nyomás a tanárokra
Ugyanakkor sok tanár munkakörülményei romlottak az elmúlt 16 évben: alacsony fizetések, magas munkaterhelés és egyre növekvő tanárhiány jellemzi sok helyen a mindennapi iskolai életet (Hollósi 2024, 323. o.). Például a 2023-as státustörvény által bevezetett béremelés előtt a mesterdiplomával rendelkező tanárok kezdőfizetése körülbelül havi bruttó 1050 euró volt, ami a magyar átlagbérnek csak mintegy 75%-át tette ki (Tóth 2023). 2022-ben a 177 000 tanárból körülbelül 104 000-nek kellett többletmunkát vállalnia a megélhetési költségei fedezése érdekében (Németh-Halász 2022). A kedvezőtlen munkakörülményeket és az alacsony fizetést tekintik a fő okoknak, amiért a diákok kevésbé valószínű, hogy tanári pályát választanak, ami tovább súlyosbítja a meglévő tanárhiányt (Hollósi 2024, 323. o. és köv.; Szőke et al. 2024, 9. o.).
Amikor a tanárok és diákok 2022-ben és 2023-ban tüntetéseken rávilágítottak ezekre a problémákra, amelyek több mint 1290 iskolára és legalább 369 városra és falura terjedtek ki (Civil Közoktatási Platform 2023), a kormány válaszul 2023-ban elfogadta az úgynevezett „Státustörvényt”. Ez a törvény, amelyet köznyelven „Bosszútörvényként” is ismernek, magában foglalta a fizetésemeléseket, de a tanárok feletti politikai kontroll fokozását is: eltörölte köztisztviselői státuszukat, bevezette a teljesítményalapú bérrendszert, és szigorú fegyelmi intézkedéseket vezetett be azokkal a tanárokkal szemben, akik nyilvánosan kritizálják az oktatási rendszert vagy sztrájkokban vesznek részt (Baniya 2023; Németh-Halász 2023). Ezek az intézkedések magukban foglalják a fegyelmi eljárásokat, a büntető jellegű áthelyezéseket és szélsőséges esetekben az elbocsátásokat. Valójában az elmúlt években számos felfüggesztés és egyéni elbocsátás történt tüntetésekkel összefüggésben, miközben jelentős számú tanár hagyta el önként a pályát (hvg.hu 2023; Shenouda és Leistner 2022). Tömeges elbocsátásokat azonban még nem figyeltek meg.
Öncenzúra és politikai óvatosság az osztályteremben
Ezen strukturális változások hatása a mindennapi iskolai életre különösen szembetűnő azokban az interjúkban, amelyeket a szerző doktori projektje részeként készített tanárokkal (Mandru 2026, megjelenés alatt). A megkérdezett tanárok közül sokan hangsúlyozták például, hogy törekszenek a politikai semlegesség megőrzésére az óráikon. A politikát gyakran konfliktusokkal teli területként fogták fel, amely pártvitákhoz, ideológiához vagy társadalmi polarizációhoz kapcsolódik. Ennek megfelelően egyes pedagógusok kijelentették, hogy kifejezetten objektív, tényeken alapuló módon foglalkoznak a politikai témákkal, míg mások teljesen kizárják azokat az óráikról.
Feltűnő, hogy az osztálytermi politikai vitákat ritkán tekintették a demokratikus nevelés szerves részének. Ehelyett az elsődleges aggodalom gyakran a diákok politikai befolyásolásával vagy az órák „politizálásával” kapcsolatos vádaktól való félelem volt. Egyes interjúk bizonyos óvatosságra és öncenzúrára utaltak az aktuális politikai kérdésekkel kapcsolatban, mivel a tények puszta bemutatása is politikai nyilatkozatként értelmezhető volt. Bizonyos esetekben ezt súlyosbította a lehetséges szakmai következményekkel kapcsolatos észrevehető bizonytalanság, például a sztrájkokban való részvétellel vagy a kritika megfogalmazásával kapcsolatban. Bár ezeket a megfigyeléseket az adott kutatási kontextuson belül kell értelmezni, és nem általánosíthatók az egész országra, mégis arra utalnak, hogy eltolódott az iskolai környezet, amelyben a politikai véleményformálás zajlik. Másrészt sok interjúalany kifejezetten hangsúlyozta, hogy az akadémiai szabadság Magyarországon garantált, és hogy a tanárokat és az órán tárgyalt témákat nem a felettesek vagy az állami hatóságok ellenőrzik.
Az oktatás hatása a politikai attitűdökre
Természetesen a tantervek és az oktatás politikai attitűdökre gyakorolt hatását nem szabad túlbecsülni, és ezek hatása az egyes tanárok és az adott iskola általi tényleges megvalósításuktól függ (Dancs és Fülöp 2020, 63. o.). Tanulmányok azt is kimutatták, hogy a fiatalok politikai ismereteinek nagy részét az iskolán kívül szerzik meg, például a családon belül, a médián keresztül vagy a közösségi hálózatokon keresztül (László 2010, 28–29. o., idézi Fazekas 2024, 214–215. o.). Mindazonáltal az oktatás továbbra is fontos tényező a politikai szocializációban. Pontosan ezért relevánsak azok az intézményi feltételek, amelyek között ez történik. Az elmúlt 16 év fejleményei azt mutatják, hogy a magyar oktatáspolitika egyre inkább politikai csatatérré vált. És ez a dinamika nem ér véget az iskolarendszerrel: a kormányzat jelentősen kiterjesztette befolyását a felsőoktatásban is (lásd Ellen Bos AUB.LOG cikkét a felsőoktatási és tudománypolitikáról).
Következtetés
A Fidesz 16 évnyi uralma után a magyar oktatási rendszer centralizáltabb és politikailag ellenőrzöttebb, mint korábban. A tanterveket és a tankönyveket átalakították, miközben a politikai nevelés továbbra is marginális téma a mindennapi iskolai életben, és a tanárok gyakran növekvő óvatosság légkörében dolgoznak. Ugyanakkor nincs közvetlen kontroll a napi osztálytermi gyakorlat felett, és az állami oktatáspolitika végrehajtása nagymértékben függ az egyes iskoláktól és tanároktól. Ezen fejlemények hosszú távú következményei a fiatalok politikai attitűdjeire és demokratikus kompetenciáira nézve még nem láthatók előre (Neumann 2023, 660. o.). Az azonban egyértelmű, hogy az oktatási rendszer már régóta a politikai konfliktusok színterévé, és így a magyar demokrácia jövője szempontjából kulcsfontosságú területté vált.
Nora Mandru
irodalom
Bálint, Kata; Hunyadi, Bulcsu; László, Robert; Molnár Csaba (2021): A nemzeti alaptanterv és a demokráciára nevelés. Heinrich Böll Alapítvány prágai irodája – Csehország, Szlovákia, Magyarország. Online elérhető a következő címen: https://cz.boell.org/en/2021/01/15/national-core-curriculum-and-education-democracy, utolsó ellenőrzés dátuma: 03.03.2026.
Baniya, Sudesh (2023): „Nem akartam elhallgattatni”: Hogyan érinti a tanárokat Magyarország új törvénye. Ban ben: Euro News, 19.07.2023. Online elérhető a következő címen: https://www.euronews.com/2023/07/19/i-didnt-want-to-be-silenced-how-hungarys-new-law-affects-teachers, utolsó ellenőrzés dátuma: 15.03.2026.
Barna, Imre; Zentai, Péter László (2014): A tankönyvpiac vége Magyarországon. Európai Kiadók Szövetsége, Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesülete (Az európai kiadók hangja). Online elérhető a következő címen: https://fep-fee.eu/The-end-of-educational-book-market, utolsó ellenőrzés dátuma: 15.03.2026.
Civil Közoktatási Platform (2023): OKTATÁSI TILTAKOZÁSOK 2022-23. térképen. Elérhető online a címen https://www.easymapmaker.com/map/oktatasi_tiltakozas_2022, utolsó ellenőrzés dátuma: 27.01.2026.
Táncok, Katinka; Fülöp, Márta (2020): A társadalomtudományi oktatás múltja és jelene Magyarországon. Itt: Társadalomtudományi Oktatási Folyóirat 19. (1), 47–71. DOI: 10.4119/jsse-3273.
Gulya, Nikoletta Maria; Fehérvári, Anikó (2024): Multikulturalizmus a tantervben: a finn, ír és magyar nemzeti alaptantervek összehasonlító elemzése. In: Multikulturális Oktatási Folyóirat 18. (4), 359–371. DOI: 10.1108/JME-10-2023-0113.
Hollósi, Hajnalka (2024): A végzős tanárszakos hallgatók tervei a „pedagóguspálya tükrében”. In: Karlovitz János Tibor (szerk.): Pedagógiai gondolkodásunk a kritikusokkal terhelt világban. Marcelová: Nemzetközi Kutatóintézet, 320–326.
Hungary Today (2020): Jelentős tiltakozás közepette elfogadták a „hazafiasabb” nemzeti tantervet. Ban ben: Ma Magyarország, 04.02.2020. Online elérhető a következő címen: https://hungarytoday.hu/more-patriotic-national-curriculum-accepted-amid-significant-protest/, utolsó ellenőrzés dátuma: 20.06.2025.
hvg.hu (2023): Akár ezer tanár felmondására is számítani lehet, a kormány szerint a státusztörvény mégis jó feltételek teremtett, 2023. szeptember 29. Elérhető online a címen https://hvg.hu/itthon/20230929_ezer_tanar_felmondas_statusztorveny, utolsó ellenőrzés dátuma: 17.03.2026.
Kaposi József (2020): A demokráciára nevelés aktuális kérdései Magyarországon. In: Magyar Neveléstudományi Folyóirat 10. (3), 280–295. DOI: 10.1556/063.2020.00025.
Kuhn, Theresa; Lancee, Bram; Sarrasin, Oriane (2021): Európaiként felnőni? Szülői szocializáció és az oktatási szakadék az euroszkepticizmusban. In: Politikai pszichológia 42 (6). sz., 957–975. o. DOI: 10.1111/pops.12728.
Madácsi-Laube, Katalin (2021): A nagyság új korszaka: Magyarország új alaptanterve. Jénai Egyetem, Történelmi Kultúrák Fóruma. Online elérhető a következő címen: https://www.cultures-of-history.uni-jena.de/politics/a-new-era-of-greatness-hungarys-new-core-curriculum, utolsó frissítés: 28.06.2020., utolsó ellenőrzés: 04.06.2025.
Németh-Halász, Nikolett (2023): Elkezdődött az Eötvös és a Vörösmarty Gimnázium kirúgott tanárainak pere. Ban ben: Telex, 13.03.2023. Online elérhető a következő címen: https://telex.hu/belfold/2023/03/13/targyalas-kirugott-tanarok-birosag-kereset-ugyved-per-pedagogusok-tankerulet?_x_tr_sl=auto&_x_tr_tl=en&_x_tr_hl=hu&_x_tr_hist=true, utolsó ellenőrzés dátuma: 26.01.2026.
Neumann, Eszter (2023): Keresztény nemzetre nevelés: Vallás és nacionalizmus a magyar oktatáspolitikai diskurzusban. In: Európai Oktatáskutatási Folyóirat 22. (5), 646–665. DOI: 10.1177/14749041211072691.
OECD (2022): Magyarország. Tanulói teljesítmény (PISA 2022). Online elérhető a következő címen: https://gpseducation.oecd.org/CountryProfile?primaryCountry=HUN&treshold=10&topic=PI, utolsó ellenőrzés dátuma: 16.03.2026.
Radó, Peter; Mikola, Bálint (2025): Amikor az illiberálisok kormányoznak: Oktatás- és kultúrpolitika Magyarországon és Lengyelországban. In: Politika és kormányzás 13., 1–27. DOI: 10.17645/9535 oldal.
Shenouda, Nóra; Leistner, Alexandra (2022): Miért bocsátanak el (szinte) naponta tanárokat Magyarországon, és miért vonulnak utcára a diákok. In: Euro News, 12.05.2022. Online elérhető a következő címen: https://de.euronews.com/2022/12/05/lehrerproteste-erklaert-ungarn, utolsó ellenőrzés dátuma: 17.03.2026.
Száray, Miklós (2024): Történelem a középiskolák számára 12, tankönyv. 1. kiadás, NAT 2020. Budapest: Oktatási Hivatal.
Szopkó, Zita (2022): „A legjobb az lenne, ha az egész rendszer összeomlana” – A tanárhiány súlyosan érinti a közoktatást. In Atlasz, 28.10.2022. Online elérhető a https://english.atlatszo.hu/2022/10/28/it-would-be-best-if-the-whole-system-collapsed-teacher-shortage-is-taking-a-heavy-toll-on-public-education/?utm_source=chatgpt.com címen, utolsó hozzáférés: 17.03.2026.
Szoke, Alexandra; Kovai, Cecilia; Geambașu, Réka (2024): Egy „elég jó” iskola megelégedése: a középosztálybeli reprodukció ellentmondásai egy illiberális Magyarország kisvárosában. In Dialektikus antropológia, 1–23. o. DOI: 10.1007/s10624-024-09743-x.
Török, Ildikó (2019): Oktatási publikáció Magyarországon – interjú Dr. Török Ildikóval. Itt: Nemzetközi Kiadói Szövetség, 06.04.2019. Online elérhető a következő címen: https://internationalpublishers.org/educational-publishing-in-hungary-an-interview-with-dr-ildiko-toeroek/, utolsó ellenőrzés dátuma: 13.02.2026.
Tóth Attila; Palágyi, Márta T. (2024): Történelem az általános iskolások számára 8, tankönyv. 1. kiadás, NAT 2020. Budapest: Oktatási Hivatal.
Tóth, Éva Ágnes (2023): Státuszjog – A magyar oktatáspolitika bosszúja. Republikon Intézet; Friedrich Naumann Alapítvány; Liberty.eu. Online elérhető a https://4liberty.eu/status-law-revenge-of-hungarian-education-policy/ címen, frissítve: 30.06.23., utolsó hozzáférés: 17.03.2026.