A „hídépítés” vezérelve alatt világossá vált, hogy a német-magyar kapcsolatok nem könnyű úton haladnak, hanem egy összetett, porral és feszültségekkel teli építkezést alkotnak, de egyben gazdag lehetőségekben is egy nagyszerű történelem hátterében.
A panelbeszélgetések nem voltak mentesek a vitatott álláspontoktól. Európa stratégiai autonómiájától és a bizonytalan gazdasági jövőtől kezdve Oroszország ukrajnai és ukrajnai háborújáig – a Berlin és Budapest közötti feszültségek tükröződtek a vitákban. Különösen világossá vált, hogy az ukrajnai háborúhoz való hozzáállásuk kulcsfontosságú pontokon eltér a két országban – csak nagy nehézségek árán lehetett hidat vonni az erkölcsileg tiszta szolidaritás és a józan realpolitika öncímkézése között.
A délutáni workshopokon a fiatal résztvevők elkötelezettségükről és bátorságukról tettek tanúbizonyságot olyan témákkal foglalkozva, mint az éghajlatváltozás, a mobilitás, a politikai részvétel és a béketeremtés. Ez világosan megmutatta, mennyire fontos a következő generáció a nemzetek közötti hidak építésében.
A fórum élénk fogadással zárult a német nagyköveti rezidencia kertjében – ez annak a szimbóluma, hogy minden nézeteltérés ellenére a párbeszéd nemcsak lehetséges, hanem elengedhetetlen is ahhoz, hogy Németország és Magyarország egyben maradjon.
A Német-Magyar Fórum megnyitója: Hidak építése nehéz időkben
Az idei Német-Magyar Fórum méltó helyszínre talált az Andrássy Egyetem Tükörtermében, és lenyűgöző beszédekkel nyitották meg. A köszöntők gyorsan egyértelművé tették: ez a fórum sokkal több, mint egy kötelező politikai esemény – pezsgő tér a párbeszédre, a vitára és a találkozásokra.
Pállinger Zoltán Tibor professzor (az Andrássy Egyetem rektora) a német-magyar kapcsolatokat „építkezésnek” nevezte – zajosnak, porosnak és olykor megerőltetőnek. Jelentős erőfeszítéssel azonban az európai eszme jegyében alkalmazható a következő mottó: „építsük újjá jobban”. Gazdaságilag, civil társadalomban, politikailag és tudományos téren is mélyek és sokrétűek a kapcsolatok Németország és Magyarország között. Pállinger kijelentette, hogy ennek a fórumnak hozzá kell járulnia a közös érdekek erősítéséhez és mindkét ország pozícióinak továbbfejlesztéséhez.
Manuel Knapp, a berlini Európai Akadémia tanulmányi vezetője hangsúlyozta a fórum különleges szerepét, mint a valódi találkozások helyszínét – különösen egy olyan időszakban, amikor Európa hatalmas kihívásokkal néz szembe. „Nekünk, európaiaknak sok megvitatnivalónk van egymással” – mondta, emlékeztetve a résztvevőket, hogy az olyan értékek, mint a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság – ahogyan azokat az EU-Szerződés 2. cikke rögzíti – nem pusztán elvont elvek, hanem a cselekvés irányadó elvei. Különösen a fiatalabb generációnak kell bekapcsolódnia: „Csak összefogással tudják kezelni a holnap problémáit.”
Dr. Erzsébet Knab, a Német-Magyar Ifjúsági Iroda elnöke hangsúlyozta a jelenlegi problémák különböző nemzeti perspektívákból történő vizsgálatának fontosságát. Egy olyan kis ország, mint Magyarország, amely támogatta a német újraegyesítést, és egy olyan nagy ország, mint Németország, amely központi szerepet játszik Európában. Hangsúlyozta, hogy a mai fiatalok másképp gondolkodnak: kevésbé hosszú távon, ismerik a bizonytalanságokat, és új, köztük ideológiai konfliktusokkal szembesülnek. Felszólította a résztvevőket, hogy maradjanak nyitottak a párbeszédre, akár a vitákra is – nyitott szívvel és elmével. „Minden találkozás egy híd” – mondta Knab. „És ha együtt építjük, együtt is átkelhetünk rajta.”
A későbbi megnyitóbeszédekben a német és a magyar külügyminisztérium képviselői hangsúlyozták a fórum jelentőségét ezekben a kihívásokkal teli időkben. Catalina Cullas, a német külügyminisztérium munkatársa hangsúlyozta, hogy az ehhez hasonló terek különösen fontosak a politikailag turbulens időkben, mivel hidakat kell építeni ott, ahol máshol megosztottság alakul ki. Elmondta, hogy az élénk civil társadalom ugyanolyan kulcsfontosságú a társadalmi kohézió, mint Európa demokratikus ellenálló képessége szempontjából.
Dr. Sztáray Péter, a Külügyminisztérium államtitkára hangsúlyozta a fórum fontosságát az egymást átfedő válságok idején. Minden politikai nézeteltérés ellenére Németország és Magyarország évszázados barátságon áll – amelyet személyes, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok is alátámasztanak. Emlékeztette a jelenlévőket, hogy Európa a sokszínű vélemények tere, amelyben a párbeszéd különösen fontos. „Készen állunk erre a párbeszédre” – mondta Sztáray.
A panelek: Stratégiai autonómia, gazdasági ellenálló képesség és az ukrajnai háború
A fórum három panelbeszélgetése sokrétű megvilágításba helyezte a jelenlegi európai, és különösen a német-magyar viták főbb konfliktusvonalait és narratíváit. E megbeszélések középpontjában Európa stratégiai autonómiájával, gazdasági életképességével és a fenntartható békestratégiák keresésével kapcsolatos kérdések álltak Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújának fényében.
I. panel: Stratégiai autonómia az amerikai választások után – Németország és Magyarország egy ellenállóbb Európában
Az első panel, melyet Dr. Zachar Péter Krisztián moderált, a „stratégiai autonómia” koncepcióját vitatta meg Donald Trump lehetséges újraválasztásának és az Európán belüli, különösen Németország és Magyarország közötti eltérő geopolitikai orientációk hátterében.
Dr. Sonja Priebus, a Viadrina Európai Egyetem kutatója a második Trump-adminisztrációt „alapvető ébresztőnek” nevezte Európa számára. Az Egyesült Államok biztonságpolitikai visszavonulása a globális szövetségek tektonikus eltolódásának tünete. Európának ezért nagyobb felelősséget kell vállalnia, és többé nem támaszkodhat az Egyesült Államok biztonsági garanciájára. Priebus szerint a válságok „mindig is a reformok katalizátorai voltak”.
Bence Bauer, a Német-Magyar Intézet igazgatója hangsúlyozta a stratégiai szuverenitás szükségességét, de óva intett az erkölcsi abszolutizmustól az Ukrajnával kapcsolatos európai politikában. Bauer azt is úgy véli, hogy a német külpolitikában az erkölcsi normák szelektív alkalmazását figyelte meg: „Amit Ukrajnában határozott támogatásnak tekintenek, azt Izrael nem kapja meg.” Bauer szerint Magyarország egyértelműen Izrael mellett áll. Németországgal ellentétben azonban olyan külpolitikát folytat, amelyet elsősorban saját érdekei vezérelnek.
Koskovics Zoltán, az Alapjogokért Központ munkatársa egy általa „realpolitikai perspektívának” nevezett nézőpontot kínált. Az ukrajnai háborút tiszta felőrlő háborúként írta le, amelyben Ukrajna már veszített, és tézisét így foglalta össze: „Minél hamarabb vereséget szenved Ukrajna, annál jobb.” Alapvető érve az volt, hogy Ukrajna katonai mozgósítási tartalékai kimerültek, míg Oroszország ezzel szemben megerősödöttnek érzi magát, és Európának fel kell készülnie az „Európa Erőd” egy olyan szakaszára, amelyben „az értékalapú partnerségek csak illúziók a békeidőre”. A nemzetközi jog, állította Koskovics, „nem létezik, és soha nem is létezett”.
Prőhle Gergely, AD nagykövet és többek között a Német-Magyar Ifjúsági Iroda igazgatósági tagja hangsúlyozta a stratégiai autonómia korlátozott hatókörét, mivel Európa katonai képességei gyakorlatilag az amerikai fegyvergyártó cégektől függenek. Az európai politika „lassúságát” diagnosztizálta, amely Obama elnökségére nyúlik vissza: „Amikor a nyomás a küszöbön áll, teljesen világos, hogy Amerika nélkül Európában semmit sem lehet elérni.”
Dr. Kai-Olaf Lang egy kissé eltérő perspektívát kínált: Európát egy „poszthegemón világban” látja, ahol a régi rend összeomlott anélkül, hogy egy új létrejött volna – ezt a helyzetet Gramsci „szörnyek korának” metaforájával írta le. Európának ki kell szabadulnia geopolitikai marginalitásából, és független szereplőként kell érvényesítenie magát. A német-magyar különbségek elsősorban intézményi struktúráikban és külgazdasági orientációikban rejlenek: Míg Németország Kínával szemben a „kockázatcsökkentésre” és Oroszországgal szembeni feltartóztatásra összpontosít, Magyarország a „többvektoros összekapcsolódás” politikáját folytatja.
A záró párbeszédben a külpolitika normatív alapjaiban mutatkozó alapvető különbségek világosan megmutatkoztak. Míg Priebus határozottan elutasította az „orosz feltételekkel kötött békét”, és hangsúlyozta Ukrajna támogatásának erkölcsi és stratégiai dimenzióit, Koskovics az általa „józan érdekszempontnak” nevezett módon érvelt: Európa biztonságát nem lehet értékalapú illúziókkal garantálni, hanem csak realisztikus hatalmi előrejelzéssel. Bauer hangsúlyozta, hogy Magyarország helyzete semmiképpen sem elszigetelt globálisan; inkább Európa a marginalizálódás veszélyével néz szembe. Lang ezzel szemben Európa stratégiai feladatát úgy fogalmazta meg, hogy az „érvényesítés hatalmává” váljon, és az EU bővítési képességét a stratégiai autonómia lakmuszpróbájának tekintette.
II. panel: Protekcionizmus és összekapcsoltság – Az európai gazdaság jövője
A második panel, melyet Prof. Dr. Dietmar Meyer, az Andrássy Egyetem korábbi rektora moderált, Európa gazdasági jövőbeli életképességének kérdését járta körül. A diagnózis szinte egyhangú volt: Európa modellje nyomás alatt áll, és fennáll a veszélye annak, hogy innovatív kapacitása lemarad a világ más régiói mögött.
Dr. Matthias Kullas, az Európai Politikai Központ tanszékvezetője megjegyezte, hogy az utóbbi időben hiányoztak a jelentős gazdasági sikerek: „Az elmúlt tíz évben nem alapítottak Európában olyan vállalatot, amelynek piaci kapitalizációja meghaladta volna a 100 milliárd eurót.” Az ígéretes startupok gyakran az USA-ba költöznek. Számára egy dolog világos: „A régi üzleti modell már nem működik.”
Goszták Árpád azonban a hanyatlás széles körben elterjedt diagnózisát megfelelő perspektívába helyezte. Azt állította, hogy a jólét egy „érzelmi fogalom”, és hogy a visszatekintő idealizáció („a régi szép idők”) problematikus. Az emberiség soha nem volt olyan anyagilag jómódú, mint ma. Mindazonáltal Európa „soha nem volt globális gazdasági nagyhatalom – és most sem az.”
Bódi László így foglalta össze a strukturális problémát: „Az EU-ban lenni teljes munkaidős állás” – az európai válságkezelés túl széttagolt, túl sokáig tart, és ez aláássa a versenyképességet.
Dr. Berger Krisztina jobb egyensúlyt szorgalmazott az erkölcsi normák és a gazdasági hatékonyság között. Azt állította, hogy Európát különösen hátráltatja a gyógyszerkutatás területén a túlzott szabályozás: „Lehet, hogy úttörők vagyunk, de biztosítanunk kell, hogy eközben ne vérezzük el magunkat.”
Egyetértés volt a strukturális reformok szükségességében: a tőkepiaci uniót, a startupok jobb keretfeltételeit, az adatokhoz való hozzáférést és az innovációbarát szabályozást kulcsfontosságú kérdésnek tekintették. Bár az egységes piac lehetőségeket kínál, a politikai széttagoltság akadályozza működését.
III. panel: Oroszország háborúja Ukrajna ellen – Békestratégiák három év háború után
Az ebédszünet után ismét fokozódott a feszültség az Andrássy Egyetem Tükörtermében. A harmadik panel, amelyet Dr. Christian Johann, a berlini Európai Akadémia igazgatója moderált, az ukrajnai háború európai kezelésével kapcsolatos főbb vitákat vizsgálta. Míg egyrészt értékeken alapuló szolidaritás hangzott el Ukrajnával, másrészt a realpolitikán alapuló árnyaltabb értékelések domináltak, ami arra utalt, hogy egyre valószínűtlenebb egy Ukrajna javára irányuló katonai fordulat.
Iryna Shulikina, a panel egyetlen ukrán tagja és a Vitsche eV egyesület elnöke egyértelmű kijelentéssel nyitotta meg a vitát: „Nincs béke igazságszolgáltatás nélkül” – ez magában foglalja az összes megszállt terület visszaadását, az elrabolt gyermekek hazaszállítását és Oroszország büntetőeljárás alá vonását. A megszállt időkben a béke sem békét, sem szabadságot nem jelent.
Dr. Demkó Attila és Knut Abraham (parlamenti képviselő) megerősítették, hogy egy igazságos béke kívánatos lenne, de kétségbe vonták annak megvalósíthatóságát. Demkó a fokozódó katonai helyzetből fakadó „kellemetlen igazságokról” beszélt. Abraham kijelentette: „Nem értem, hogyan állhatna meg az orosz elnök, amíg céljai katonailag elérhetőnek tűnnek.”
Sztáray a következőképpen fogalmazta meg a magyar kormány álláspontját: Elismerve Ukrajna védelmi küzdelmét, elengedhetetlennek tartotta a gyors tűzszünetet. Ukrajna katonai ereje egyre gyengült, az igazságos béke pedig „reálpolitikai illúzió”. Ukrajna EU-csatlakozását is kritikusan értékelték: „Ukrajna messze van attól, hogy teljesítse a csatlakozási kritériumokat.”
Ukrajna EU-csatlakozásával kapcsolatban Ábrahám diplomatikusan megjegyezte, hogy bár elismeri, hogy Ukrajnának még hosszú utat kell megtennie, nem érti, miért állítja be a magyar fél a várható problémákat leküzdhetetlennek. Hasonlóképpen, Sztáray gyors „tárgyalásos békéről” szóló ötletére reagálva rámutatott, hogy még a jelentős nyomásgyakorlás és diplomáciai erőfeszítések – például Orbán és Trump részéről – is sikertelenek voltak eddig. Amíg Oroszország folytatni szándékozik a háborút, Ukrajna katonai támogatása maradt az egyetlen lehetőség, Európa önvédelme érdekében is.
Sulikin szenvedélyes felhívást intézett a szövetségesekhez: „Senki sem akarja jobban a békét, mint Ukrajna.” Az erkölcsi felelősség Európáé. Következtetése: Ukrajna hanyatlása Európa hanyatlását is jelentené.
Műhelyek
A panelbeszélgetéseket követően délután négy párhuzamos workshopra került sor az Andrássy Egyetemen, amelyek keretében a fiatal résztvevők elmélyülhettek az aktuális témákban és gyakorlati tapasztalatokat szerezhettek.
WS1: Klímaváltozás kis és nagy léptékben (angol nyelven)
Dr. Barbara Wassen, az Energiaügyi Minisztérium klímaügyekért és klímadiplomáciáért felelős nagykövete vezetésével az első csoport a klímaváltozás összetett kihívásaival foglalkozott, a CO2-kibocsátás matematikai alapjait meglepően egyszerűnek mutatva be. Többek között a Római Klub közismert „A növekedés határai” című művét is megvitatták, kritikai megjegyzéseket téve a Klub pesszimista emberiségről alkotott nézeteivel kapcsolatban. A központi kérdés az volt, hogyan lehet fenntarthatóvá tenni a gazdasági fejlődést, és milyen szerepet játszik ebben az emberiség: olyan klímapolitikát, amely valóban figyelembe veszi az emberek igényeit.
WS2: A hajtásrendszer és a hagyományos hajtás / hibrid fejlesztése
Dr. Raffai Péter, az Audi Hungaria Zrt. kutatás-fejlesztési projektmenedzsere vezette második workshop betekintést nyújtott az autóipari technológia aktuális fejleményeibe, különösen a paraffinos dízelüzemanyagok területén. Elmondták, hogy a VW 2021 óta engedélyezi a paraffinos dízelt, és hogy a járművek 2015-től kezdődő visszamenőleges jóváhagyása megtörtént, de erről még nem tájékoztatták széles körben. A workshop a HVO-üzemanyagok elfogadottságának elnyerésének kihívásaival is foglalkozott, amelyek bár környezetbarátabbak, jelenleg még mindig jelentősen drágábbak a hagyományos üzemanyagoknál, literenként 10-20 centtel. Jelentős információhiányt állapítottak meg a HVO előnyeivel kapcsolatban.
WS3: Ifjúsági részvétel az érdekképviseletben
Florian Kraft és Max Müller, a Berlin-Brandenburgi Fiatal Európai Federalisták (sic.) workshopján lehetőséget kínáltak a résztvevőknek szimulációkban való részvételre és a kétoldalú és többoldalú tárgyalások gyakorlására. A cél a fiatalok politikai részvételének előmozdítása és az európai szintű érdekképviselet megértése volt. A gyakorlati feladatok megerősítették a fiatalok részvételének fontosságával és a politikai tárgyalásokkal kapcsolatos kihívásokkal kapcsolatos tudatosságot.
WS4: Békemunka fiatalok által és értük
Pawel Prokop, a Német Hadisírbizottság (Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge e.V.) Nemzetközi Ifjúsági Találkozók vezetője workshopján lehetőséget kínált a résztvevőknek, hogy intenzíven foglalkozzanak a háborús áldozatok és elkövetők válogatott életrajzaival. Az a tény, hogy ez a megkülönböztetés nem olyan könnyű, központi témává vált a beszélgetésben. Különös figyelmet fordítottak a kényszermunkások áldozatcsoportként való késői elismerésére és a még mindig létező jelöletlen hadisírokra. Azt a nehéz kérdést is megvitatták, hogy elfogadható-e, hogy még az SS-bűnözők is hadisírokban nyugszanak, és egyáltalán emlékművekkel emlékeznek meg róluk. Az emlékezés kultúrájának jelentősége és az emlékművek kezelése központi szerepet kapott a beszélgetésben.
A nap zárásaként a csoportok az Andrássy Egyetem Tükörtermében mutatták be eredményeiket, élénk és interaktív lezárásaként a rendezvénynek. Julia Gross, Németország magyarországi nagykövete és Dr. Györkös Péter magyar nagykövet kulináris zárást biztosítottak a fórumnak a nagyköveti rezidencia kertjében.
Jelentések a múltbeli eseményekről – Német-Magyar Fórum
