Két panelre oszló, a nemzeti szintű politikai innovációk új koncepciói különböző országok szakértői által bemutatva. A konferenciát a rektor szervezte. Prof. Dr. Pállinge Zoltán Tiborr és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem.
A konferenciára a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen került sor a „Changing Orders Research Programme | AEB - Tudományos pozíciót erősítő program. "
Dr. Komáromi László a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről és Pállinger Zoltán nyitotta meg a konferenciát, megköszönve minden résztvevőnek, hogy eljött, és a Svájci-Magyar Együttműködési Programnak, hogy lehetővé tették az ehhez hasonló konferenciákat. Kiemelték az Andrássy Tudományegyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem hosszú távú együttműködését is.
Komáromi kijelentette, hogy nemcsak a rezsimek, hanem a demokráciák is bevezethetnek innovációkat. Pállinger hozzátette, hogy ez a konferencia nemcsak ezekről az innovációkról szól, hanem arról is, hogy a politikusok hogyan használják vagy használják vissza ezeket az eszközöket.
1. panel: Fogalmi alapok:
Az első panel első előadója maga Komáromi László volt. Visszatekintést nyújtott arra, hogyan zajlottak a népszavazások az úgynevezett volt keleti blokkban. Kifejtette a felülről lefelé és az alulról felfelé irányuló népszavazások közötti különbséget, és azt, hogy a felülről lefelé irányuló népszavazások mutatják az utat. Kifejtette, hogy a Sztálin-szovjet alkotmány a „keleti blokkban” tartott különböző népszavazások terve. Összességében népszavazásokat tartottak a feltörekvő kommunista hatalom megszilárdítására, Németország újrafegyverkezése és a nyugati szövetségbe való visszailleszkedése ellen, új alkotmányok ratifikálására, később a kommunista rezsimek gyengítésére a rezsimek pozíciójának megerősítése érdekében, valamint a politikai átalakulás közvetlen demokratikus eszközeként. Arra a következtetésre jutott, hogy 1989-ig nem voltak alulról felfelé irányuló népszavazások. A végén a résztvevők arról vitatkoztak, hogy a felülről lefelé irányuló népszavazások szükségszerűen visszaélések-e.
Az első panel második előadója Dragan Prole volt az Újvidéki Egyetemről. A politikai pártokon túlmutató demokráciáról beszélt. Előadását három részre osztotta. Először a szerbiai helyzetről beszélt az elmúlt hónapokban, különösen az újvidéki vasútállomáson történt tragédia után. Ezután leírta, hogyan váltak az emberek a sokkból a nyögésbe, majd a dühbe a folyamat során, és hogy ezt követően olyan struktúrákat építettek ki, különösen az iskolákban és egyetemeken, amelyek felelősségre vonják az embereket. Ennek az volt a különlegessége, hogy nem volt vezetőjük a csúcson. Végül ismertette az epikus és a tragikus közösségi hősök közötti különbséget, és hogy mik a jellemzőik, különösen válság idején.
Pállinger Zoltán ezt követően megtartotta beszédét „A demokratikus innovációk felforgatása: a demokratikus eszközök autokratikus kisajátítása” címmel. Előadását azzal kezdte, hogy a globális szabadság hanyatlóban van, a demokrácia pedig válságban van. Azt mondta, hogy önmagukban a választások nem biztosítják a demokratikus kormányzáshoz szükséges demokratikus legitimitást, de ez nem jelenti a demokrácia végét, mivel a demokratikus innovációk kulcsfontosságúak lehetnek ebben. Ezután kiemelte azokat a politikai innovációkat, amelyek demokratikusak voltak, de autokraták fegyverként szolgáltak, és ezért autokratikus innovációkká váltak a demokráciákon belül. Végül néhány ötletet javasolt arra vonatkozóan, hogy mit kell tenni e tendencia elleni küzdelem érdekében, például gazdasági reformokat, demokratikusabb innovációkat, a rugalmasság megerősítését és demokratikus szövetségek kialakítását.
Az első panel utolsó előadását Oross Dániel, az ELTE munkatársa tartotta. Magyarországra fókuszálva bemutatta „Hogyan látják a választók, a párttagok és a politikusok a tanácskozást Magyarországon” című kutatását. Először is kijelentette, hogy a tanácskozás az antidemokratikus mozgalmak egyik kulcsfontosságú tényezője. Elmondta, hogy a regnáló párt felismerte, hogy elveszítheti a többséget, és egy nemzeti vigaszt indított a választók valódi véleményének megismerésére, ami így autokratikus eszközzé vált. Elmondta, hogy néhány demokratikus innovációt tesztelnek Magyarország néhány nagyvárosában. Ezután Oross bemutatta kutatását, amelyben a választókat, a párttagokat és a parlamenti képviselőket kérdezte meg arról, hogy lehet-e esélyük a demokratikus innovációknak Magyarországon. Az elfogadás eredménye idézetről idézetre eltérő volt, és vitához vezetett a lehetséges jövőbeli forgatókönyvekről Magyarországon.
2. panel: Politikai innovációk
Madarász Csaba a második panelbeszélgetést egy új, az EU-ban működő elektronikus személyazonosító rendszer bemutatásával kezdte, amely a régi eIDAS keretrendszert hivatott felváltani. Elmagyarázta, hogy a korábbi rendszer azért bukott meg, mert a nemzeti elektronikus személyazonosítók létrehozása önkéntes volt, ami a tagállamok közötti következetlen elismeréshez, technikai nehézségekhez és a magánszektorban tapasztalható nagyon korlátozott elterjedéshez vezetett. A javasolt megoldás az Európai Digitális Személyazonosító Pénztárca, amely a nemzeti digitális személyazonosságokat ellenőrzött személyes jellemzőkkel kapcsolja össze, miközben teljes kontrollt biztosít az egyéneknek afelett, hogy milyen adatokat osztanak meg és kivel. Demokratikus szempontból egy egységes, EU-szerte érvényes szabvány és megbízható hitelesítő adatok befolyásolhatják az olyan folyamatokat, mint a petíciók, népszavazások és különösen a közvélemény-kutatások. A megbízhatatlan, önbevalláson alapuló adatok helyett a kutatók ellenőrzött jellemzőket kérhetnének. Madarász egy hipotetikus ötlettel zárta a beszélgetést: egy digitális piactér, ahol az emberek kompenzáció fejében hozzájárulhatnának ahhoz, hogy meghatározott, ellenőrzött adatokat osszanak meg szervezetekkel.
Előadásában Szabó Máté az ombudsman és intézményeik „családjainak” szerepét vizsgálta Európa-szerte. Hangsúlyozza, hogy az ombudsmanok szakmai felügyelet és vizsgálati hatáskörök révén, nem pedig végrehajtás útján működnek, ami biztosítja a pártatlanságot és a semlegességet. Szabó ezután bemutatta az ombudsman fogalmát. ismerősség, ami azt jelenti, hogy az intézménycsoportokat közös politikai kultúra köti össze, lehetővé téve a szélesebb körű kommunikációt és konzultációt. Számos európai ombudsman családot vázolt fel: a skandináv–balti–görög–izlandi csoportot; a spanyol és francia családot, amelynek Európán túli ágai vannak; valamint a közép-kelet-európai csoportot, amely magában foglalja Lengyelországot, Magyarországot, a Cseh és Szlovák Köztársaságot, valamint a posztjugoszláv Balkánt. Megemlített olyan „árva” államokat is, mint Németország és Svájc, amelyekben nincs ombudsman. Az 1978-ban alapított Nemzetközi Ombudsman Intézet részeként ezek a szervek kapcsolódnak az ENSZ emberi jogi munkájához – innen ered Kína kizárása. Szabó az ombudsmant a demokratikus fejlődés jelzőjeként írta le, és tárgyalta a háború utáni evolúciót, beleértve a törökországi és fehéroroszországi kudarcot vallott vagy ál-modelleket is. Arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi geopolitikai változások (Brexit, az ukrajnai háború) átalakíthatják ezeket a családokat, de továbbra is befolyásolják az uniós jog értelmezését.
A második panel harmadik előadója Melani Barlai volt, aki a „Demokrácia képzése: Választási integritás és a közvélemény-kutatók képzésének intézményesítése Európában” című kutatásával kezdte az előadását a közvélemény-kutatókról, kiemelve a megfelelő képzés fontosságát. Kifejtette, hogy a választások, mint a képviseleti demokrácia eljárási magja, az intézményi mikroalapoktól függenek integritásuk szempontjából, és a közvélemény-kutatók jelentik ennek kulcsát. Továbbá bemutatott olyan tanulmányokat, amelyekben 31 országot kódoltak aszerint, hogy mit tanítanak a közvélemény-kutatóknak, mit tanítanak nekik, és kiket tanítanak. Végül Barlai Magyarországra nézett, ahol kijelentette, hogy a közvélemény-kutatókat nem képezik ki megfelelően a szerepükre vonatkozóan.
Uwe Serdült ezután megtartotta előadását „A választási kampányfinanszírozás demokratizálása utalványrendszer segítségével” címmel. Kifejtette, hogy a kampányfinanszírozási szabályok megsértése nem anomália, hanem norma. A probléma megoldására bemutatott egy utalványrendszert a kampányfinanszírozáshoz. Példaként az Egyesült Államokbeli Seattle városát hozta fel, ahol 2017-ben vezették be az utalványrendszert, ahol minden választópolgár utalványokat kapott, amelyeket szétoszthatott az összes politikai párt között a kampányához. Az utalványrendszerrel a finanszírozás egyenlőbben oszlik meg az összes politikai szereplő között. Az az előnye is megvan, hogy a szavazat több emberhez jut el. Tanulmányai továbbra is azt mutatják, hogy a legnagyobb politikai pártok kapják a legtöbb finanszírozást, de sok választópolgár is több politikai pártnak osztja szét az utalványait. Kijelentette, hogy a rendszerrel kapcsolatban még mindig sok a nyitott kérdés, például gazdasági vagy jogi kérdések, de egy kis mintán azt mutatja, hogy az emberek hajlamosabbak a demokratikus részvételre.
Az utolsó előadó Arne Pautsch volt a Ludwigsburgi Alkalmazott Tudományok Egyeteméről. Bemutatta a polgári gyűlés koncepcióját, amelyet Németországban először alkalmaztak. Elmondta, hogy a kiválasztott polgárok csoportja hosszú időn keresztül gyűlt össze, hogy megvitassák az élelmiszer és a táplálkozás témáját. A résztvevők rendszeresen találkoztak online találkozókon és személyesen is. A gyűlés kidolgozott egy rövid katalógust a konkrét ajánlásokból, amelyeket a német parlamentnek mutattak be. Végül arra a következtetésre jutott, hogy ez egy elszalasztott lehetőség volt Németország számára, mivel a parlamentnek bemutatták ezt a „polgári jelentést”, de végül egyiket sem hajtották végre, mert a parlament nem vette komolyan azokat. Pautsch elmondta, hogy ennek különböző okai voltak. Annak ellenére, hogy a folyamatot tudományosan értékelték és hatékonynak találták, kezdettől fogva hiányzott belőle a jogi keret. A következő beszélgetésben a résztvevők a polgári gyűlések működésének lehetséges módjait keresték. Az utolsó panel végén... Pállinge Zoltánr és Komáromi László megköszönték minden résztvevőnek az előadásokat és a demokratikus innovációval kapcsolatos új ötleteket. Elmondták, hogy a következő évben ismét összegyűlnek a konferenciasorozat részeként, hogy megvitassák a szubnacionális és helyi szintű demokratikus innovációkat. Azt is megemlítették, hogy terveznek egy kiadványt, amely az összes előadást írásos formában összegyűjti, hogy később el lehessen olvasni azokat.
