Pállinger Zoltán Tibor professzor, az AUB rektora és a Politikaelmélet és Európai Demokráciakutatás Tanszék vezetője bevezető beszédében ismertette a választások különleges körülményeit az ukrajnai háború fényében, valamint azt a tényt, hogy Franciaország tölti be az EU Tanácsának soros elnökségét az év eleje óta. A magyar kontextussal kapcsolatban rámutatott a szélsőjobboldali jelölt, Marine Le Pen és a nemrég újraválasztott Orbán Viktor miniszterelnök közötti kapcsolatra, akiknek szövetsége jelentősen megváltoztathatja az erőviszonyokat az Európai Tanácsban Le Pen győzelme esetén.
Dr. Ádám Bence Balázs, az AUB előadója és a Párizsi Egyetem Szociális és Politikai Változások Laboratóriumának kutatója előadását a választási rendszer és annak hátterének áttekintésével kezdte. 2002-ig az elnököt hét évre választották, ami rendszeresen úgynevezett együttélési időszakokhoz vezetett, amelyekben a végrehajtó hatalom megbénult. Ez azért van, mert a végrehajtó hatalmat kettős vezetés, az elnök és a miniszterelnök vezeti, utóbbi ötéves ciklust tölt be. Az új rendszerben a parlamenti választások az elnökválasztást követik, amely eddig mindkét választást ugyanazon pártok nyerték meg. Bár ez biztosítja a stabilitást, Balázs szerint a kormányzást technokratikusabbá is teszi, mivel kevesebb a vita a parlamentben. Ráadásul egy ilyen kettős vezetés ezúttal sem garantált, tekintettel mind a politikai pártok, mind a választók jelenlegi széttagoltságára.
Emmanuel Macron elnök centrista pártja, a La République En Marche négy év alatt a politikai szövetségek a kezdeti túlnyomórészt baloldaliakról az utóbbi időben határozottan jobboldaliakká váltak, és különösen a koronavírus-járvány kezelése váltotta ki az elnök nyílt gyűlöletét. Ugyanakkor a két hagyományosan legnagyobb párt, a jobboldali republikánusok és a baloldali szocialisták egyre inkább marginalizálódott, miközben új jelöltek jelentek meg, különösen a jobboldalon.
A viszonylag mérsékelt Le Pen (Nemzeti Tömörülés) mellett, aki harmadszor indul a választáson, és aki Macron Ukrajnára való összpontosítását tudta kihasználni a társadalmi kérdések kezelése érdekében, a legkiemelkedőbb jelölt a szélsőjobboldali Éric Zemmour (Reconquête), aki ellenzi a bevándorlást és a már Franciaországban élő migránsok hazatelepítését szorgalmazza, és közel tíz százalékos támogatottsággal rendelkezik a közvélemény-kutatásokban. Szakértők szerint azonban Zemmour valódi célja nem az elnöki poszt. Inkább a júniusi parlamenti választásokra készül, amelyekre a többi jobboldali párt elnökválasztási veresége után reméli, hogy mozgósíthatja a jobboldali erőket. A baloldalon a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy csak a baloldali zöld Jean-Luc Mélenchonnak (La France Insoumise) van esélye a második fordulóba jutásra, de az Oroszországgal kapcsolatos álláspontja a háború fényében megkérdőjelezhető. Macron és Le Pen ezért a legígéretesebb jelöltek.
Franciaország külpolitikai szerepe az ukrajnai háborúban, de a Száhel-övezetben is nagy jelentőséggel bír az EU számára. Jelenleg Macron az egyetlen nyugati államfő, aki még mindig közvetlen párbeszédet folytat Vlagyimir Putyinnal. Belpolitikai kompetenciájának hiánya és kemény fellépése, mind a világjárvány idején, mind az úgynevezett sárga mellényes tüntetésekkel szemben, elitista politikus hírnevet szerzett neki Franciaországban, és hozzájárult a növekvő politikai kiábrándultsághoz, egy olyan jelenséghez, amely számos demokráciában megfigyelhető, és amelyet jelenleg elsősorban a populista pártok használnak ki. „Amikor nincsenek alternatívák, általában rosszabb alternatívák jelennek meg” – mondja Dr. Balázs.
A Sárga Mellényes mozgalom is téma volt az ezt követő vitában. A szakértő szerint ez a mozgalom hosszú távú aggodalomra ad okot, még akkor is, ha jelenleg a politikai szférán kívül működik. Fő problémát lát abban, hogy a demokratikus pártok nem képesek megfelelően reagálni a társadalmi igényekre. Ennek eredményeként valószínűsíthető, hogy Macron pártjára leadott szavazatok nagy részét inkább stratégiai szavazatként fogják leadni. gegen A jogokat fel kell mérni, és a választási részvétel ismét csökken. Hosszú távon egy európai vitát szorgalmaz Európáról, mivel ezt a kifejezést a tagállamok fővárosaiban nagyon eltérően értelmezik.
Frauke Mogli SEEBASS