Dr. Martin Borowski professzor, a Heidelbergi Egyetem Közjogi, Alkotmányelméleti és Jogfilozófiai Tanszékének tanszékvezetője április 28. és 30. között az AUB-n tartott egyetemközi blokkszemináriumot a demokráciáról és a jogállamiságról: Robert Alexy elmélete az alapvető és emberi jogokról. A szemináriumot megelőzően egy nyilvános esti előadásban az alapvető jogok korlátozott felülvizsgálatának problémáját tárgyalta, a német jogrendszerre összpontosítva.
Dr. Michael Anderheiden professzor, az AUB Európai Közjog és Alapjai tanszékének vezetője megnyitotta az előadást, és örömét fejezte ki amiatt, hogy a két egyetem új, átfogó keretmegállapodást kötött, amely mostantól az AUB Heidelbergi Jogi Karának kurzusainak kínálatát is magában foglalja. A 2020 februárjában, közvetlenül a világjárvány előtt, sőt még a megállapodás véglegesítése előtt Ute Mager professzorral tartott kísérleti eseményt követően Martin Borowski professzor látogatása jelentette ennek az új együttműködésnek a kezdetét.
Ez a téma az alapjogok elméletének egyik alapvető kérdése, amellyel az előadó közel 30 éve foglalkozik. Borowski szerint a német alapjogi doktrínában a 20. század utolsó négy évtizedében egyre inkább az alapvető jogok tág meghatározásán alapuló modell érvényesült. A jogtudományban ez az alkotmányos igazolás erősebb hangsúlyát jelenti, ahol az arányosság elve, valamint az egymással versengő érdekek egyensúlyozásának követelménye alkotja a központi tartalmi kritériumot. Az igazolás struktúráival kapcsolatos növekvő egyértelműség az alapvető jogok szigorúbb betartásához vezetett, vagy legalábbis potenciálisan ahhoz.
Borowski azonban kifejtette, hogy minél világosabb és biztosabb módon rekonstruálják az államhatalom alapvető jogokkal kapcsolatos kötelezettségeit, annál fontosabbá válik az államhatalom alapvető jogok által biztosított legitim mérlegelési mozgástér rekonstruálása is. Ennek megfelelően már mintegy két évtizede egyre inkább megkülönböztetik és megvitatják a mérlegelési jogkör különböző formáit – a strukturális mérlegelést és az ismeretelméleti mérlegelést a megfelelő alkategóriáikkal együtt. Amint az előadás során világossá vált, ez egy elméletileg igényes, gyakorlatilag pedig jelentős probléma.
Borowski hangsúlyozta, hogy a korlátozott alapjogi felülvizsgálat esetei nem kivételes jelenségek; inkább az alapvető jogok alkalmazásában rejlő mérlegelési jogkör elméleti megvitatása elengedhetetlen a jogszabályok alkotmányos felülvizsgálatának demokratikus problémájának megoldásához. A német igazságszolgáltatást minden ágában és szintjén mindig kötik az alkotmányos és alapvető jogok, amikor a közönséges jogot konkrét esetekre alkalmazza. Egy végső fokon végső ítéletet kell kiadni. Németországban azonban lehetőség van alkotmányjogi panasz benyújtására is. Ez a végső döntés azonban csak az ítélet alkotmányosságát vizsgálja, nem pedig a tartalmát, ahogy az előadó kifejtette. Borowski szerint a híres 1957-es Elfes-ítélet értelmezése alapján gyakorlatilag minden alsóbb fokú bíróság által hozott kedvezőtlen, jogellenes ítélet alkotmányellenes is.
Egy ilyen törvényességi felülvizsgálat minden egyes bemutatott esetben meghaladná a Szövetségi Alkotmánybíróság kapacitásait és normatív hatókörét, mivel bármennyire is fontos ez a felügyelet a demokratikus legitimitás szempontjából, kezelhetőnek kell maradnia. A gyakorlatban a Szövetségi Alkotmánybíróság korlátozott felülvizsgálata nem egyértelműnek és következetlennek bizonyul. A szakértő azonban két tendenciát azonosít: Először is, a felülvizsgálat intenzitása változó; másodszor, a szóban forgó alapvető jog megsértésének intenzitása közvetlenül meghatározza a felülvizsgálat intenzitását.
A korlátozott alapjogi felülvizsgálat rekonstruálásához különbséget kell tenni a felülvizsgálandó döntés és maga a felülvizsgálati döntés között. Ez utóbbi különböző fokú mérlegelési jogköröket foglal magában, amelyeket az előadó ismeretelméleti és strukturális mérlegelési fokozatokra sorolt. Ez utóbbiak, hangsúlyozta, a jogalkotó, nem pedig a felülvizsgálatot végző szervre vonatkoznak: „A mérlegelési jogkör strukturális fokozatai a felülvizsgálat mércéjét korlátozzák, nem magát a felülvizsgálatot egy meglévő mérce alapján.”
A vitatott jelenség tehát egy jogi kérdés, amely arra vonatkozik, hogy egy felügyelő szerv milyen mértékben jogosult felülvizsgálati jogkörét gyakorolni, és következésképpen milyen mértékben garantált az érdemi döntés immunitása a vizsgált ügyben. A felülvizsgálat intenzitásától függően egy bírói határozat értékelése jelentősen változhat, és a szigorú felülvizsgálattal ellentétben a korlátozott felülvizsgálat bizonyos fokú mérlegelési jogkört biztosít, egy harmadik kategóriát adva a „helyes” és „helytelen” lehetséges ítéleteihez: „nem nyilvánvalóan helytelen”. Így a vizsgált határozatot nem semmisítik meg, még akkor sem, ha a felügyelő szerv az adott esetben másképp döntött volna.
Ennek a megközelítésnek többféle indoka is van. Egyrészt Borowski a demokrácia elvét idézte, amely szerint feloldhatatlan (empirikus vagy normatív) bizonytalanság esetén a döntés a demokratikusan legitimált törvényhozásé, és azt a (nem közvetlenül demokratikusan legitimált) Alkotmánybíróság nem változtathatja meg egyszerűen. A korábban említett munkaterhelési érv itt is érvényesül, ami a bíróságok közötti gyakorlati munkamegosztásra vonatkozó normatív döntést jelenti, és így az Alkotmánybíróságnak a kulcsfontosságú ügyekre való összpontosítását.
Az előadó szerint az eredmény egy „kiegyensúlyozó kiskapu” a döntéshozók számára a felügyeleti szervekkel szemben. Ez utóbbiak határozzák meg azt a terjedelmet, amelyen belül a törvényhozás eltérhet: „A mindkét irányban megengedett maximális eltérés leírja a mérlegelési jogkör végleges terjedelmét.” Borowski szerint ez a formális elv a korlátozott ellenőrzés alatt álló felügyeleti döntésekben az érdekek mérlegelése mögött. Ez az osztályozás természetesen nem szünteti meg a korlátozott alapjogi felülvizsgálat problémáját, de új megközelítést kínál annak megértéséhez. A felügyeleti szervnek biztosított mérlegelési jogkör mértéke az alapvető jog megsértésének intenzitásából származik. Ugyanakkor a demokrácia elve absztrakt súlyként jelenik meg a felügyeleti döntésben. Az előadó azzal zárta, hogy a felülvizsgálat során a döntés deliberatív jellegét is figyelembe kell venni. A jogalkotási folyamatokat számos szereplő és tényező befolyásolja, amelyek pozitívan és negatívan is befolyásolhatják azok demokratikus jellegét.
Ahogy az előadás is bemutatta, ez az összetett téma továbbra is számos lenyűgöző kérdést és kutatási lehetőséget kínál – Borowski professzor előadása kiemelte a kutatás kulcsfontosságú aspektusait. A hallgatókkal és külső vendégekkel folytatott záróbeszélgetés elsősorban a Szövetségi Alkotmánybíróság határozatainak demokratikus legitimitására összpontosított. Borowski szerint ez a demokratikus kihívás különösen releváns a bírák számára, akiknek véleménye szerint érthető indoklást kell adniuk felülvizsgálati döntéseikhez, mivel nincs felsőbb bíróság, amely felülvizsgálhatná ezeket a döntéseket. Hangsúlyozta azt is, hogy az elméleti viták során fontos szem előtt tartani az egyes alapvető jogok célját.
Frauke M. Seebass