Köszöntő beszédében az AUB rektora, Dr. Zoltán Tibor professzor megjegyezte, hogy Belgiumban a diplomácia igazi művészet, részben az ország politikai rendszerének köszönhetően. Ez a téma illik az Andrássy Egyetem 20. évfordulója alkalmából szervezett „A diplomácia művészete” előadássorozathoz.
Beszéde elején a belga nagykövet a belga-magyar kapcsolatok 100. évfordulójáról és történelmi mérföldkövekről beszélt. Ilyen volt 1922. február 20-a, amikor a magyar nagykövet, gróf Olivér Woracziczky átadta megbízólevelét Henri Jaspar belga külügyminiszternek. Ez egy olyan folyamat csúcspontját jelentette, amely már 1921-ben elkezdődött, amikor Belgium követséget nyitott Budapesten – magyarázta Peinen. Abban az időben a két ország közötti gazdasági kapcsolatok jelentősen javultak, különösen a mezőgazdaság és a nyersanyagellátás területén – folytatta.
Közös történelmük fontos eleme az úgynevezett „gyermekvonatok”, amelyek Belgium és Magyarország szolidaritásának kulcsfontosságú szimbólumai. Röviddel az első világháború után 20 000 magyar gyermeket deportáltak Belgiumba, hogy egy ideig belga családoknál éljenek.
Peinen kifejtette továbbá, hogy a kétoldalú kapcsolatokban az 1930-as évek eleje óta feszültségek voltak, amelyeket a második világháború kitörése csak súlyosbított. A diplomáciai kapcsolatokat a háború után 1947-ben állították helyre, 1955-ben pedig belga-magyar kereskedelmi és pénzügyi megállapodást kötöttek.
A belga vezetést felháborította a magyar kormány reakciója az 1956-os fegyveres felkelésre, és Belgium álláspontja Magyarországgal szemben nagyon negatív volt az azt követő időszakban. Mindazonáltal az 1956. októberi magyar felkelés után Belgium menedéket és védelmet nyújtott körülbelül 7000 magyar menekültnek – folytatta a belga nagykövet. Ez magyarázza, hogy miért él ma is jelentős magyar-belga közösség Belgiumban. Közülük a leghíresebb Alexandre Lámfalussy belga-magyar közgazdász, az Európai Monetáris Intézet, az Európai Központi Bank elődjének alapítója. Emiatt az euró egyik atyjának tekintik.
Peinen szerint a belga külügyminiszterek, különösen Paul-Henri Spaak és Pierre Harmel, jelentős mértékben hozzájárultak a kelet-nyugati kapcsolatok előmozdításához 1961 és 1973 között azáltal, hogy nagy hangsúlyt fektettek az európai szocialista és kapitalista blokkok közötti enyhülésre és békés egymás mellett élésre. A belga-magyar diplomáciai kapcsolatok kulcsfontosságú mérföldkövei ebben az időben Wilfried Martens belga miniszterelnök 1984-es budapesti látogatása és Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának 1987-es brüsszeli látogatása voltak. A hidegháború végét követően a kereskedelmi kapcsolatok jelentős növekedést mutattak.
Magyarország azon kevés ország közé tartozik a világon, amelyek együttműködési megállapodásokat írtak alá az egyes belga szövetségi egységekkel: 1995-ben Flandriával, 1997-ben Vallóniával, 2002-ben pedig a német ajkú közösségekkel – jegyezte meg a nagykövet. Ezenkívül két jelentős állami látogatásra is sor került 2002-ben és 2008-ban: 2002-ben II. Albert király és Paola királyné állami látogatást tett Magyarországon, 2008-ban pedig Sólyom magyar köztársasági elnök utazott Belgiumba.
Magyarország 1999-es NATO-, majd 2004-es EU-csatlakozása új lendületet adott a kétoldalú kapcsolatoknak. Ma mintegy 300 belga vállalat működik Magyarországon, és Belgium a tíz legnagyobb befektető közé tartozik. Peinen arról számolt be, hogy Belgium 2010-ben Magyarországgal és Spanyolországgal együtt töltötte be az Európai Unió Tanácsának elnökségét, és hogy ez az együttműködés a trión belül 2023-2024-ben megismétlődik, amikor Magyarország 2024 közepén átveszi az elnökséget Belgiumtól.
A Belgium és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatok 100 éves történetének legfontosabb eredményeit és eseményeit bemutató előadást követően Peinen röviden ismertette, hogy a belgiumi belpolitikai változások hogyan befolyásolják a külpolitikát. Az 1993-as államreform óta Belgium szövetségi állam, amelyben Flandria, Vallónia és Brüsszel-Főváros régió nemcsak jogosultak, hanem alkotmányosan kötelesek is önállóan kezelni külkapcsolataikat.
A szövetségi kormány és a régiók közötti hatáskörmegosztásban két vezérelv érvényesül: az „in foro interno, in foro externo” elve, valamint a szövetségi és regionális szintek közötti egyenlőség. Az „in foro interno, in foro externo” elve azt jelenti, hogy a belga szövetségi alanyoknak, vagy régióknak nap mint nap kezelniük kell érdemi hatásköreiket, nemcsak a belpolitika, hanem a külpolitika tekintetében is. Ezen elv szerint a belga régiók jogosultak diplomáciai képviselőket küldeni, és nemzetközi szerződéseket kötni harmadik felekkel – magyarázta Peine. A Belgiumot irányító második elv az összes belga kormány közötti alapvető egyenlőség gondolata, vagyis a normák hierarchiájának hiánya. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szövetségi entitások által alkotott belső jog ugyanolyan erővel bír, mint a szövetségi jog – folytatta Peine. A külpolitika területén ez azt jelenti, hogy Belgium összes kormánya közösen felelős a szövetség külpolitikájának meghatározásáért. Ha nem találnak közös nevezőt, Belgium nem tudja hatékonyan kifejteni álláspontját.
A nagykövet kifejtette, hogy a belpolitikai hatalmi ágak megosztása milyen nehézségeket okoz a belga külpolitikának, és ez a késedelem az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodás aláírásában. A belga központi kormányzat a francia ajkú Vallónia régió kifogásai miatt nem tudta jóváhagyni a megállapodást. A regionális kormányzat aggodalmát fejezte ki a kanadai mezőgazdasági import növekedése miatt.
Annak érdekében, hogy Belgium a számos vétójoggal rendelkező fél ellenére is cselekvőképes maradjon, számos tanácsadó testületet hoztak létre a szövetségi kormány és az öt belga szövetségi állam kormánya között, hogy további közös nevezőt alakítsanak ki a külpolitikai kérdésekben.
Az előadást követően a résztvevők a belga nagykövetség által biztosított kis fogadáson cserélhettek eszmét egymással és az előadóval.
Eldaniz GUSSEINOV