1914 ősze: A kezdeti sikerek után a keleti fronton vívott háború kudarcba fulladt a Habsburg Monarchia számára – a cári hadsereg csapatai hamarosan bevonultak az Osztrák-Magyar Monarchia területére. Ez a katonai kudarc, valamint az állítólagos „russzofilok” körüli feszült légkör olyan helyzetet teremtett az Osztrák-Magyar Monarchia számára Galíciában és Bukovinában, amelyet biztonsági kockázatnak tekintettek, és államilag irányított biztonsági politikát tett szükségessé. Ez a politika azonban, bár következményeiben rosszul átgondolt volt, nagyon gyorsan a ruszinok hadműveleti területről való deportálásához vezetett. Helyszínváltás: Graz, Stájerország fővárosa, messze feküdt az újonnan kitört első világháború frontvonalától, mégis szorosan kapcsolódott ezekhez a fejleményekhez: 1914 szeptemberétől kezdve ruszinokat szállító vonatok érkeztek a közeli Thalerhof repülőtérre. Az osztrák kormányzat összefoglalóan „oroszbarát hangulattal” és így hazaárulással vádolta őket. A stájerországi közigazgatás teljesen felkészületlen volt ezen emberek érkezésére – egy olyan táborstruktúra, amely képes volt befogadni őket, csak fokozatosan alakult ki, amikor már szinte túl késő volt. A jelenlegi tanulmány, a "Thalerhof", egy olyan tábor történetét vizsgálja, amelyet az Osztrák-Magyar Monarchia hozott létre saját állampolgárainak fogva tartására. Miután Ukrajnában "Talergof" néven hátborzongató legendává vált, ez a hely Ausztriában teljesen feledésbe merült. A könyv a téma első átfogó tudományos vizsgálatát jelenti Ausztriában, és egy 2008-ban az Osztrák Szövetségi Védelmi és Sportminisztérium által megrendelt kutatási projekt eredménye. A szerzők nemcsak a Thalerhof táborban történteket dokumentálják, hanem első alkalommal nevezik meg a korábban ismeretlen áldozatokat, és tisztázzák földi maradványaik hollétét.