Ebben a tanulmányban Jochen Fühner I. Miksa „zsidópolitikájának” ambivalenciáját vizsgálja, amelyet jelentősen befolyásolt a rendek azon vágya, hogy kiűzzék a zsidó lakosokat. Ennek történelmi hátterét a zsidók kiűzése jelenti Ausztriából 1420/21-ben, V. Albert huszita háborúi során. Hasonlóképpen, ezt követte a zsidók kiűzése Stájerországból és Karintiából 1496-ban. A zsidók azonban letelepedhettek az örökös területek keleti szélén (pl. Zisterdorfban és Eisenstadtban), ahol később létrejöttek a „Szent Közösségek”, amelyek a nyugat-magyarországi zsidó történelem jellemzőivé váltak. Ezekből a közösségekből alakultak újjá a stájerországi zsidó közösségek a 19. századi belső népvándorlások során.