A szárazföldi hadviselésről szóló hágai egyezmény a 20. század elején először fogalmazott meg egyetemesen alkalmazható irányelvet a hadviselés jellegére és lefolytatására vonatkozóan. Évekkel korábban egy csoport alakult a Habsburg Monarchia területén azzal a céllal, hogy magát a háborút vívja meg, és ahol lehetséges, diplomáciai tárgyalások útján szükségtelenné tegye. A birodalom osztrák felében ez a békemozgalom elválaszthatatlanul kapcsolódik Bertha von Suttner bárónőhöz, a svéd multimilliomos Alfred Nobel titkárához és bizalmasához, az 1905-ös Nobel-békedíj kitüntetettjéhez. Bár Bertha von Suttner élete ma már számos életrajzban meglehetősen jól dokumentált, egy aspektusa nagyrészt figyelmen kívül maradt: az osztrák békemozgalom és magyar testvérszervezete közötti együttműködés, amelyben Jókai Mór hasonló pozíciót töltött be, mint von Suttner Ausztriában. Ez a könyv sikeresen megpróbálja betölteni ezt a kutatási hiányosságot. A szerző, Kovács Henriett, egy fiatal budapesti történész, a bemutatott munkához kiterjedt forrástanulmányokat végzett, beleértve a budapesti Széchényi Nemzeti Könyvtárban és a genfi ​​ENSZ Könyvtárban végzett kutatásokat, és számos újságot, például a "Die Friedenswarte"-t és a "Neue Freie Presse"-t szisztematikusan értékelt.